Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kárpáthy-Kravjánszky Mór, vitéz: A magyar király és királyné esztergomi kanonoksága
58 VITÉZ KÁRPÁTHY-KRAVJÁNSZKY MÓR kai és vannak virgines et viduae, akik külön consecratio által az Egyházban megkülönböztetett állást töltenek be. Ezek is tonsura által lesznek kiválasztottakká és így a klérus mellett kialakul ezekből az a testület, mely még a liturgiából is kiveszi a maga részét, ezek számára írja Szent Ágoston a maga reguláit. Belőlük lesznek a középkor híressé lett kanonoknők káptalanjai. Egy-egy templom körül kialakul egy férfi és egy női káptalan. Mivel pedig a császárné és királyné felkenés és koronázás, tehát egyházi ordo által lesz azzá, a királyné már nem csupán a szentségi felbonthatatlan házasság által egy férfi felesége, de külön ordo által a király királynéjává lett. Semmiképen sem tarthatjuk tehát alaptalannak, hogy egy keresztény uralkodó és neje egy káptalan tagja lehessen. Vizsgáljuk tehát a magyar keresztény királyság legrégibb korszakát, találunk-e valami nyomot, amely megerősítené azt a hagyományt, hogy királyaink és királynéink az esztergomi káptalan tagjai lettek volna? Szent István királysága teljesen a nyugaton kialakult eszmekörben mozog.1 Szent István személyében a koronázás ordója által éppen úgy egyesül a regnum et sacerdotium, mint a frank-német királyoknál és császároknál. «Dilectus Deo Stephanus Rex appellatur et unctione crismali perunctus — fontos e hangsúlyozás ! — diademate regalis dignitatis feliciter coronatur» — mondja Hartwig a Nagy Legendában.2 E krizmá- val való felkenés a Szentlélek ajándékainak szimbolikus közlése egyházrendi jelleget ád a magyar királynak.3 Ez a jelleg a Szent István utáni időkben is kifejezésre jut. I. Géza «gracia dei rex consecratus»,4 Még IV. Lászlónál is azt találjuk az esztergomi egyházról : «Cuius auctoritate inungimur, — nincsen már krizmáról szó ! —- consecramur et coronamur et Regalis fastidij sacrum nostro Capiti imponitur dyadema».5 Szent István a koronát «revelatione divina meruit obtinere», vagy mint a Márk krónikája és a Turóci Krónika mondja : «Coronam divinitus est adeptus».6 Ha nem is ismerjük tehát a magyar királykoronázás legrégibb ordóját, a Hartwig-legenda idézett szövege szerint e szertartás három részből áll. 1. Rex appellatur: az érsek felszólítja a jelenlevőket, elfogadják-e királyuknak a jelöltet? 2. Unctione crismali perunctus, akárcsak a püspökszentelésnél, császár- vagy más királykoronázásnál, 3. coronatur, a korona feltevése az érsek és a püspökök keze által. E három leglényegesebb részt kellett, hogy egyéb szertartások kössék össze. így bizonyára 1 Váczy Péter, Die erste Epoche des ung. Königstums, Pécs, 1935. 2 Cap. 9. — Tormay Cecilia helytelenül fordítja. Kis. Magyar Legendárium, 26. 3 így tehát igen meggyöngül Eichmann felfogása, hogy a 9. század végén a császárt már nem krizmával kenték fel, amit ő nem is tud alátámasztani adattal. Die sog. Königskrönungsformel, Hist. Jahrbuch 45., 542. 4 Mon. Eccl. Strig. I. 53., 1075-i garamszentbenedeki alapítólevél. 6 Mon. Eccl. Strig. I. 204—206., 1285 aug. 22. 6 U. o. 36.
