Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 47 nincs joga damnum emergens-címen kamathoz, csak abban az esetben, ha a hitelező idejében nem kapja vissza a kölcsönt és ebből kifolyólag éri őt a kár.1 * * * Amint Szent Tamás a pénzt a nyereség, a jogi termékenység szempontjából veszi vizsgálat alá, egészen űj gondolati háttér bontakozik ki. Elutasítja ugyan azt a felfogást, amely szerint a lucrum cessans cimén a hitelező többletet köthet ki magának. Az indokolásnál azonban nem arra hivatkozik, hogy a pénz csereeszköz, tehát szerepe véget ér akkor, amikor kiadják, illetőleg vesznek rajta valamit, következőleg a pénznek mint elhasználásra való tárgynak semmi nyereség nem jár ki (amint ezt később más vonatkozásban Albert Maria Weiss teszi),1 2 hanem csak igen röviden azt mondja : annak a kárnak a megtérítését, ami úgy keletkezik, hogy a hitelező a pénzt a kölcsönadás tartama alatt nyereséggel kecsegtető vállalkozásra nem fordítja, nem lehet a kölcsönadás szerződésében kikötni, mert nem lehet eladni azt, ami nincs és még sokféleképen meghiúsulhat, hogy valaha is legyen.3 Nyilvánvalóan a pénznek nem a csereeszköz fogalma és jellege szerepel ebben az összefüggésben és gondolati háttérben. Szent Tamás a másik oldalról is megfogja a lucrum cessans problémáját. Azt kérdezi, vájjon azt a nyereséget, amellyel az adós a pénzt felhasználja, nem tartozik-e visszatéríteni a hitelezőnek? A megoldásban a pénz közgazdasági funkciójára új szempontból világít rá. A 3. articulus corpusában4 azt mondja, hogy az a nyereség, illetőleg vagyon- többlet, amelyre valaki a kölcsönvett pénz által tesz szert, nem a pénz gyümölcse, hanem az emberi munkáé és éppen ezért az adósnak nem kell többet visszatérítenie, mint amennyit kapott. Az ellenvetések megoldásánál részben enyhíti a corpus kategorikusan hangzó elvi szabályát, Az ellenvetés így szól : ha valaki a kölcsönvett pénzen vesz valamit és azzal nyereséggel gazdálkodik, nincs több joga a nyereséghez, mint a kölcsönvett pénzhez. Ámde a kölcsönvett pénzt vissza kell adni. tehát a nyereséget is, amely a pénz felhasználásából származott. A megoldásban Szent Tamás ismét nem a pénz csereeszköz jellegére hivatkozik, hanem azt mondja : a pénz a nyereséget illetőleg eszköz (causa instrumentális), az adós szorgalma, tevékenysége, munkája viszont a mester-ok (causa principalis). Következőleg több joga van a nyereséghez, mint a kölcsönvett pénzhez («ideo plus iuris habet in re acquisita de pecunia usuraria quam in ipsa pecunia usuraria»).5 Egy másik felelet1 I IaIIae, q. 78, a. 2, ad 1 ; a. 3, c. ; De malo, q. 13, a. 4, ad 14. 2 Albert M. Weiss, Soziale Frage und soziale Ordnung oder Handbuch der Gesellschaftslehre, Freiburg in Br., 19044, 781 skk., 827 skk. 3 II3IIae, q. 78, a. 2, ad 1. 4 II» 11«, q. 78. 6 IMI22, q. 78, a. 3, ad 3.
