Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
AZ ÖNGYILKOSOK EGYHÁZI ELTEMETÉSE 369 annál jobban erőt vesznek az emberen, minél több idő telik el, ezért az ilyen esetekben a 2219. kánon alapján a «benigna interpretatio» alkalmazásával sokszor lehetségessé válik az egyházi temetés megengedése. 3. Ha az aj-gj alatt felsorolt okok valamelyikének fennforgása bizonyítható vagy legalább is valószínűsíthető, az öngyilkost egyházi eltemetésben kell részesíteni. Ha a felsorolt mentesítő okok egyike sem állapítható meg, az öngyilkostól az egyházi temetést meg kell tagadni. Ilyen esetek : pl. ha az üldözött betörő fegyvert emel magára ; ha valaki vagyonát eltékozolta s nyomorban nem kíván élni ; ha a szerelmes pár öngyilkosságot követ el, mert nincs lehetőség a házasságkötésre ; ha a sikkasztó öngyilkos lesz a felfedeztetéstől való félelmében stb. Idézzük végül Grosamnak azt a megállapítását, hogy a gyakorlatban megfontolt öngyilkosság jóval kevesebb fordul elő, mint beszámíthatatlan. Az 1240. kánon 2. §-a azt mondja, hogyha az öngyilkosok eltemetése kérdésében valamilyen kétség támad, a püspökhöz kell fordulni. Ez a kétség az írók szerint főleg olyan esetekre vonatkozik, amikor (mégha az öngyilkos kétségtelenül megfontoltan cselekedett is) valamilyen ok kívánatossá teszi az egyházi eltemetést (pl. az Egyház jótevője követett el megfontolt öngyilkosságot). Nem vonatkozhatik tehát a kánon utasítása olyan esetekre, amikor afelett van kétség, hogy adott esetben elegendő ok van-e az öngyilkos beszá- míthatóságának csökkentésére. Kérdés ezek után, hogy ki állapítsa meg adott esetben, hogy az öngyilkos eltemethető-e vagy nem? Ez a jog azt a papot illeti, aki az általános egyházi előírások avagy a törvényerejű helyi szokás alapján a temetést végzi. Természetes, hogy a lelkésznek törekednie kell olyan okok felkutatására, amelyek lehetővé teszik az egyházi eltemetést, hiszen ezt követeli a halott hozzátartozóinak, sőt az Egyháznak az érdeke is. Másrészt nem érdeke az Egyháznak az öngyilkos eltemetése olyan esetekben, amikor az eltemetés engedélyezése az egyházi törvény mellőzésére mutat. Ezért kívánja a partikuláris jog sok helyen azt, hogy minden olyan esetben, amikor az egyházi temetés mellőzéséről van szó, jelentés tétessék a püspöknek. A döntésnél sok esetben a főszerep az orvosi bizonyítványnak jut, de a temetés végzésére illetékes pap meggyőződése alapján máskép is cseleked- hetik, mint azt az orvosi bizonyítvány indokolja. Az 1240. kánon 2. §-a mindezeknél az intézkedéseknél a következő elvet hangsúlyozza : ut removeatur scandalum. Ez nem azt jelenti, hogy kizárólag erre a szempontra való tekintettel kell megengedni vagy megtagadni az egyházi eltemetést. Ha valamilyen intézkedés visszatetszést keltene, akkor helyes felvilágosítással, megnyugtatással kell a helyzeten segíteni s nem az eltemetésre vonatkozó törvényes szabályok alkalmazásának mellőzésével. Különösen fontos a hozzátartozók megnyugtatása abban a tekintetben, hogy a halott túlvilági üdvössége független az Egyház ama ítélkezésétől, hogy megengedi avagy megtagadja-e az egyházi temetést. Kontor Lajos. 24 Theologia.
