Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Balanyi György: Pázmány Péter és a papnevelés
34 B ALA NY I GYÖRGY zatául esik az eretnekségnek vagy hogy a plébánostól megfosztott nép eretnek pásztort fogad fel. Ezért a püspökök úgy gondolják, hogy kisebb baj ilyen nem megfelelő papokat megtűrni, mint a kisdedeket és a haldoklókat a szentségek vigasztalásától megfosztani, úgyszintén kisebb rossz ilyenek közreműködésével annyira-mennyire megtartani a népet a katolikus vallásban, mint tőlük megfosztva, eretnekségbe taszítani.»1 De még később, a nyugalmasabb években is fel-felsír a nagy prímás tollán a végzetes paphiányon érzett fájdalom. Egy 1628 február 4-én kelt emlékiratában még mindig a nagy paphiányban jelöli meg a bajok legmélyebb gyökerét* s 1628 szeptember 26-án Carafa bécsi nun- ciushoz intézett levelében még ilyen hangokat üt meg : «Egész Magyar- országon olyan nagy hiány van lelkészkedő papokban, hogy kétszer annyi azoknak a plébániáknak száma, melyekben világi katechéták nyomtatott könyvekből vett népszerű beszédek felolvasásával oktatják a népet és engedéllyel keresztelnek, mint azoké, melyekben felszentelt papok rendszeresen gyóntathatnak és misézhetnek. Ki sem tudom mondani, mennyit gyötrődöm én emiatt. Igazán elmondhatom, hogy két kő közt őrlődök. Mert elmozdítani ezeket a katechétákat, másnéven licenciátusokat annyi, mint kaput tárni a kálvinista prédikátoroknak a mit sem sejtő katolikus nép félrevezetésére. De másrészt meg lehetetlen nem látnom, milyen veszedelmes dolog a licenciátusok munkájának megtörése, sőt helyeslése. Mégis kénytelen vagyok a két rossz közül a kisebbiket választani».1 2 3 És nem szabad azt hinnünk, hogy Pázmány agitációs célból túlozza vagy kelleténél sötétebb színben tünteti fel a dolgokat. Kortársai éppen olyan vigasztalannak ítélték a magyarországi katolicizmus helyzetét és szomorú pusztulásra jutásának legfőbb okát ép úgy a katasztrofális paphiányban látták, miként ő. Elég e tekintetben Verancsics Faustus Csanádi püspök már érintett emlékiratára4 és arra az 1595-ben kelt memorandumra hivatkozunk, melyben egy beavatott kortárs, Pastor gyanítása szerint Speciani prágai nuncius orvosszereket keres a magyar katolikus egyház égető sebeinek gyógyítására.5 De ugyanígy az 1611. évi nagyszombati tartományi zsinat is a papok csekély számának és alacsony erkölcsi színvonalának tulajdonítja a magyar katolicizmus szomorú lehanyatlását és legsürgősebben azt köti Forgách érsek lelkére, hogy eszközölje ki a Szentatyától a külföldi, prágai, 1 Hanuy i. m. 1. 292. s k. 1. 2 Hanuy i. m. 1. 676. s k. 1. 3 U. o. 739. 1. 4 Tóth L. i. m. 206. s k. I. 5 Discorso dello stato della religione nel regno di Ungharia. Pastor L. : Geschichte d. Päpste seit d. Ausgang d. Mittelalters. XI. k. Freiburg, 1927. 241. s k. 1. Nálunk először Tóth L. hivatkozott rá «A kassai székesegyház rekatholizálása 1604-ben» c. tanulmányában. Századok, 1932. 487. 1.
