Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Móra Mihály: Az egyházjogi irodalom útja
364 IVÁNKA ENDRE élet külsőleg az aszkézisben nyilvánul meg — és ezért jelent a misztikus élmény, legmagasabb formájában eksztázist is, lelki elszakadást a testi, természetes élettől, mert a jelenlegi emberi természet csak a saját önfeláldozása és megsemmisülése útján juthat el az új mennyei élethez. A szerző ezen a helyen érdekes módon kapcsolatot létesít a misztikus és a vértanú között. A vértanú az igazi misztikus, akkor is, ha szoros értelemben vett misztikus élményről nem is beszélhetünk nála (habár az is előfordul, éppen a martyrium pillanatában, mint például Szent István vértanúnál), mert ő valósítja meg legteljesebben, a konkrét, földi életének a feláldozásával, azt, ami a misztikusnál csak pillanatnyi, pszichológiai elszakadás lehet a testi élettől. Ami pedig a misztikus életnek azon kísérőjelenségeit illeti, melyeket a régebbi, Goerres hatása alatt álló szemlélet talán kissé túlságosan előtérbe helyezett, és melyek viszont a modern felfogás szerint teljesen kívül esnek a misztika lényegén — ezek a misztikus életnek jelen meghatározása révén éppen a megfelelő helyükre jutnak. Nem tartoznak ugyan szükségszerűen a misztika belső, lényeges tartalmához, mely csak az Istenközelség közvetlen átélése, a megváltottság tudatának teljes érvényesülése lehet — de nem is olyan járulékos, esetleges és a misztikus élmény belsejével semmi kapcsolatban nem álló jelenségek, mint amilyeneknek a modern, egyoldalúan pszichológiai elméletek szokták ezeket feltüntetni. Hiszen a teljes megváltás, az örök boldogság teljes elérése külsőleg is nyilvánul a megdicsőült testekben, és a még el nem vesztett ártatlanság Ádám testiségében külsőleg is megnyilvánult ; és íme, amit a szent hagyomány vagy néha csak a legenda külső tulajdonságokból, külsőleg megfigyelhető csodás jelenségekből és erőkből tulajdonít a szenteknek, a misztikusoknak, az mind olyan tulajdonság, mely vagy a megdicsőült test tulajdonságait anti- cipálja vagy Ádám paradicsomi életét visszaidézi : a test impassibilitása (102. 1. 226. 1.), a léleknek a test fölött való teljes uralma, a távolbalátásig és a tér és a súly akadályainak csodás leküzdéséig (78. 1.), a csodás fényjelenségek, melyek a szentek arcán és testén mutatkoznak és valahogyan a belső, lelki fénynek a külső világba való előtörését mutatják (ennek egy érdekes példáját olvassuk Árpádházi Boldog Margit legendájában), a szenteknek a vadállatokkal szemben gyakorolt szelídítő hatása, sőt egyenesen parancsoló hatalma (107. 1.), mely Ádámnak a paradicsomban minden más teremtmény fölött gyakorolt hatalmára emlékeztet. Mindez azt igazolja, hogy ezek a jelenségek nem tartoznak ugyan szükségszerűen a misztikus élményhez, mely elsősorban a megváltottság belső átélése és lelki elsajátítása, de mégis szorosan beleilleszkednek a misztikus élet teljes egészébe, mely, a jelen könyv definíciója szerint, nem más, mint a megváltottság belső és külső érvényesülése, és mint ilyen, az örök boldogsághoz való közeledés, amennyiben ez a földi életben lehetséges, és egyúttal Ádám bűnbeesés előtti állapotának vissza- idézése. A misztika jelen definíciója mellett talán legerősebben az szól, hogy a misztika belső, élményszerű lényegének hangoztatása mellett mégis ezeket a jelenségeket is tudja belevonni a misztikus élet körébe, melyek Goerres szemléletében talán túlnagy szerepet játszottak, de a misztika modern meg
