Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
344 KARSAI GÉZA években lett égetően szükségessé, amikor Németországban a germán őstörténeti, fajismereti és mitológiai kutatás szépen felépített, de legtöbb esetben nagyon is bizonytalan elméleteitől megittasult körök azt kezdték hangoztatni, hogy erőszakkal kényszerítették rá a germánságra a keresztény hitet, úgyhogy az sohasem vált a germán törzsek vérévé, mert legtöbb eleme (pl. a bűn létezése, a megváltás szükségessége, a szenvedés, az önmegtagadás stb.) szöges ellentétben volt a germánság életigenlő, minden külső és belső gátlást lerázó természetével. Ahol mégis mélyebben gyökeret vert a kereszténység, ott megrontotta a germánok minden «rómaiságtól» idegen lényegét. Ezen állításokkal együttjár az is, hogy a tudományban és a gyakorlati életben egyre jobban hangsúlyozzák a pogány germán alapokat. A néprajz minden terén, de különösen a népszokások, a babonasággal azonosított néphit területén, már igen sok ilyen irányú tanulmány jelent meg. Van olyan kísérlet is, amely a középkori dráma minden műfaját — még apró részletkérdésekben is — a germán kultikus játékokra vezeti vissza.1 Csak természetes, hogy a katolikus tudomány is nagy felkészültséggel és lelkesedéssel vetette rá magát a veszélyeztetett alapok védelmére. A germánok megtérítésének, a kereszténység népi befogadásának, a pogány elemek továbbélésének, a néphit és a népszokások, a kultikus tánc és a dráma eredetének kérdéseivel stb. egyre több forrásközlő és összefoglaló munka foglalkozik a katolikus és általában a konzervatív tudomány táborában.1 2 Tanúságul hívják magukat a térítőket, a germán világ talajából kiemelkedett első nagy szenteket, tudósokat, szervezőket és művészeket. És az eredmény meglepő : olyan értékes, eddig alig ismert szempontok merülnek fel, melyek sokkal szebb megvilágításba helyezik a kereszténység szerepét a germánok életében, mint azelőtt tudtuk. Hasonló kutatások ugyan nálunk is folynak (Deér József, Váczy Péter és mások munkái), de a hazai vallásos néprajzi kutatásnak is bele kellene kapcsolódnia ezekbe. Annál is inkább, mert például a népi szentkultusz részben csak a missziótörténet segítségével válik mélyebben megismerhetővé ; a vallásos népszokások közül is sok még az első hit1 Robert Stumpfl: Kultspiele der Germanen als Ursprung des mittelalterlichen Dramas. Berlin, 1936. 2 A sok új munka közül csak néhányra utalhatunk : Anton Stonner: Germanentum und Christentum. Regensburg, 1934. — Von germanischer Kultur und Geistesart. Regensburg, 1934. — Heilige der deutschen Frühzeit. 2 kötet. Freiburg i. Br., 1934/35. — Wilhelm Sieber: Das frühgermanische Christentum. Innsbruck, 1936. — P. Hugo Dausend: Germanische Frömmigkeit in der kirchlichen Liturgie : Lex Aeterna, 151 (1936). — Andreas Ludwig Veit: Antik-Sakrales Brauchtum im merowingischen Gallien : Volk und Volkstum I (1936), 121—137. 1. — Weihnachten im merowingischen Gallien : ugyanott II (1937), 247—259. 1. — Georg Buschan: Altgermanische Überlieferungen in Kult und Brauchtum der Deutschen. München, 1936. Valamennyi bő anyagot és irodalmat ad s a részletkérdésekben is eligazít.
