Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
342 KARSAI GÉZA az első jelentős alkotása. Steffes, ha egész röviden is, iparkodik a vallásszociológia és a néprajz legfőbb kérdéseire, összefüggéseire, biztos feleletet adni. Szempontjai a következők : a vallás középponti szerepe a nép és a népiség kialakításában. A nép, az állam és az uralkodó hivatásának isteni eredete s annak visszatükröződése a népi öntudatban. A népiség, az állam, a mágia és a vallás teljes összefonódása. A vallás kialakítja, őrzi, fejleszti és egyben visszatükrözi a nép társadalmi tagozódását, térbeli elhelyezkedését, műveltségét és egész történetét. A papság szerepe a nép öntudatának, társadalmi osztályainak és objektív világképének kialakításában. A nép évezredes tapasztalatai és nagy lelki mozgalmai (gond, újjongás, öröm, szükség, félelem stb.) a vallásos élmény keretében nyernek maradandó kifejezést. A népi istenélmény és hivatástudat legszebb és legmegfelelőbb kivirágzását a kereszténységnek köszönheti, s így a mágiától az evangélium világosságáig átélt számtalan fejlődési fok lényeges eredményeit is meg tudta őrizni. A nép nem abszolút lény, amint ma egyes irányzatok — korlátlan cselekvési szabadságuk érdekében — hirdetik, hanem Isten hűséges szolgája és akaratának eszköze. Steffes értékes tanulmánya természetesen csak egy kis részét öleli át a vallásszociológia hatalmas tárgykörének. Különösen fontos a nemkatolikus szociológiai iskolák elméleteinek ellenőrzése és helyesbítése, melyek szerint a vallás a néplélek vagy pedig bizonyos társadalmi osztály alkotása (Dürkheim, Hubert, Maus, Levy- Bruhl stb.), vagy egy meghatározott gazdasági helyzet (a szocialisták véleménye), esetleg a világ tudományos birtokbavételét követő gazdasági célracionalizmus (Weber Miksa) eredménye. Vannak olyanok is, akik a népi társadalom életében és fejlődésében mindent a mágiának akarnak tulajdonítani. A katolikus álláspont diadalrajuttatása ezen végzetesen téves elméletekkel szemben a vallásos néprajz kutatóira is nagy feladatokat ró. Hogy mennyi e téren a tennivaló, arról a katolikus néprajzkutatók műveibe is számtalan esetben beszivárgott tévedések mindenkit meggyőzhetnek. Szólnunk kell a keresztény régészet és művészettörténet néprajzi vonatkozásairól is. A népi közösség szelleme (főként vallásos élete) és annak igényei a művészet minden ágában és korszakában visszatükröződnek. A templomok és egész berendezésük, a temetők, a kálváriák, az útszéli keresztek és szobrok, a különböző helyeken található freskók, üveg- és olajfestmények, faragványok, a kódexek miniatűrjei, a jászoly- művészet gyönyörű alkotásai stb. régen letűnt korok népi vallásosságának sokszor egyedüli, de minden írásos emléknél ékesebben szóló emlékei. Az iskolázott, élesszemű kutató rengeteget tud kiolvasni ezekből a legtöbbször névtelen és töredékes maradványokból. Nálunk Gerevich Tibor és tanítványai már sok szép eredményt értek el ugyan ezen a téren, de a keresztény régészet és művészet eredményeinek néprajzi hasznosítása még a jövő feladatai közé tartozik. Pedig például az ikonográfia
