Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kontor Lajos: Az egyház és a papság szabadságjogai a háború utáni konkordátumokban
330 KONTOR LAJOS Egyházat az alkotmány szerint az állam úgy tekinti, mint az ország többi felekezetét és a római Egyház tagjait — ha román állampolgárok — nem minősíti alacsonyabbrendüeknek. (Felesleges arra rámutatni, hogy az alkotmány idézett rendelkezései éppen nem a felekezeti egyenlőséget hangoztatják.) A porosz konkordátum 1. pontja a törvényes védelem megígérésé- vel biztosítja a felekezeti szabadságot és a katolikus hit gyakorlását. Fontos kiegészítő rendelkezés, hogy a weimari alkotmány 137. pontja eltörölte az államvallást, amely privilégiummal azelőtt az evangélikus vallás rendelkezett. így tehát Németországban a katolikus és az evangélikus vallások — legalább az alkotmányban — egyenlők lettek. A badeni konkordátum 1. pontja a porosz konkordátum szavaival biztosítja a katolikus vallásnak az «alkotmány szerinti» törvényes védelmet. (A badeni alkotmány 18. pontja egyébként tárgyilagosan elismeri az Egyház jogi személyiségét és jogait, továbbá biztosítja az Egyház számára a törvényes védelmet is.) A német birodalmi konkordátum 1. pontja is a porosz konkordátum szavaival biztosítja az Egyháznak és a hit gyakorlásának a szabadságát, majd a bajor konkordátum szellemében elismeri az Egyháznak azt a jogát, hogy a köztörvények határain belül ügyeit maga intézheti s illetékessége területén tagjait kötelező törvényeket és rendeleteket hozhat.1 Az osztrák konkordátum 1. pontja a «szent római katolikus» Egyház különböző rítusainak biztosítja a lelki hatalom szabad és nyilvános gyakorlását. (A szent jelzőt egyedül ez a konkordátum használja.) Az Egyház törvényhozó és rendelkezési hatalmát az osztrák konkordátum a bajor fogalmazásban ismeri el s az állami törvények korlátozó szerepe — ami a német birodalmi konkordátumban érvényesül — itt hiányzik. A klérus és a hívek érintkezése. Az Egyház szabadságának lényeges alkotó része a Szentszéknek és a püspököknek egymással s a hívekkel való szabad érintkezése. Ennek a jognak a biztosítására már évszázadokkal ezelőtt gondolt a Szentszék. Már az 1742. évben kötött szardíniái konkordátum elismerte ezt a jogot s azóta több konkordátumban megtaláljuk. Az 1855. évi osztrák konkordátum 2. pontja külön hangsúlyozza, hogy e téren — ha az érintkezés lelki ügyekre és egyházi dolgokra vonatkozik — nem érvényesülhet a «placetum regium». Az 1859. évben kötött badeni konkordátum 6. pontja pedig azt mondja ki, hogy a Szentszék egyházi 1 Az a rendelkezés, hogy az Egyház a mindenkire érvényes köztörvények határain belül intézheti a saját ügyeit, vita magvát rejti magában, mert azt is jelentheti, hogy az Egyház illetékességének a kereteit az állami törvény- hozás megsziikitheti.
