Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
326 IBRÁNYI FERENC az értékét a pénz formai jellegének megfelelően a gazdasági élet egészséges forgalmától, szóval az áruoldalon szereplő tényezőktől tegyék függővé és kiküszöböljék a pénz anyagi mozzanatának, az aranynak értékingadozásából eredő káros befolyásokat. A pénzérték szabad megfontolásból eredő, tehát mesterséges közhatalmi megváltoztatása nem veszélyezteti a pénz értékállandóságát mindaddig, amíg a pénzérték mesterséges megváltoztatása hozzáigazodik a gazdasági forgalom helyesen fölismert igényéhez. Például szolgálhat a legújabb olasz devalválás, melynek következtében a lira belföldi vásárlóereje nem változott. A gazdasági forgalom igényét figyelembe nem vevő, természetét félreismerő, önkényes és irreális pénzpolitika, illetőleg pénzszaporítás, vagy pénzleértékelés azonban épúgy tönkreteszi a gazdasági forgalom eszközét, a pénzt, amint tönkretenné a pénz aranyértékéhez a klasszikus iskola szellemében való ragaszkodás. Tehát a modern jegybankpolitika és valutáris intézkedések mögött is az a meggyőződés húzódik meg, hogy a pénz igazi mivoltában, formai jellegében eszköz, éspedig a fejlett forgalmi gazdaság eszköze. Mi következik a pénznek három oldalról is alátámasztott és pontosan körvonalazott fogalmából az erkölcstudományi megfontolás számára? Ha a pénz formai mivoltában az árujelleg domborodnék ki, akkor a pénz nem volna szükségképen elhasználásra való tárgy (rés primo usu consumptibilis). A prémet, aranyat, ezüstöt stb. sok mindenféle célra fel lehet használni, ami lényegében nem elhasználás. Hogy az arany, ezüst stb. természetes termékenységgel nem termékeny, amint a «nummus non parit nummum»-elvet sokszor tévesen így szokták értelmezni, az erkölcstudományi megfontolás számára szóba sem jöhet. Következőleg, ha a pénz benső mivoltában áru-jellegű, nem lehetne igazolni, hogy használatáért ellenszolgáltatást kikötni erkölcsileg nem megengedett. Ha azonban a pénz formai mivoltában eszköz, éspedig a forgalomnak, cserének eszköze, és mint ilyen önértékkel nem bír, akkor a pénzt használni csak úgy lehet, ha mint eszközt elcserélik, azaz kiadják. Az aranyat, a bankjegyet, a csekket, a váltót egyaránt ki kell adnom, ha. mint pénzt, használni akarom. Hogy a pénz anyagát különböző, nem elhasználással járó célokra felhasználhatom, az egyáltalában nem befolyásolja a pénz formai jellegét. Ha pedig a pénzt, mint ilyet, csak úgy használhatom fel, hogy elköltőm, akkor a pénz nyilvánvalóan és szükségképen elhasználásra való tárgy. Amint Szent Tamás kamatfelfogásának ismertetése kapcsán láttuk, az erkölcstudomány változhatatlan, örök érvényű igazsága, hogy elhasználásra való tárgyat ideiglenes használatra csak a kölcsönadás (mutuum) ingyenes szerződésének keretében lehet átengedni. Tehát a pénzkölcsön után kamatot kikötni, vagy elfogadni erkölcsileg tilos. A kamattilalom erkölcstudományi igazolásának egyedüli alapja az, hogy a pénz csereeszköz, és mint ilyen elhasználásra való tárgy.
