Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
318 IBRÁNYI FERENC megjelölni és a pénz fogalmát részletesebben kidolgozni, hiszen a pénzérték és a pénz benső természete szorosan összetartozó fogalmak. A quantitativ pénzelmélet a pénzérték hullámzását a pénz árujellegével, a nominális pénzelmélet pedig a pénz csereeszköz jellegével magyarázza. A két elméletet nemcsak tanításának tartalmában akarjuk bemutatni, hanem történeti kialakulásában is, hogy azt is megállapíthassuk, hogy a százados küzdelem folyamán melyik elmélet mondható győztesnek. A híres quantitativ pénzelmélet vállalkozott először annak magyarázatára, hogy mi okozza a pénz vásárlóerejének hullámzását és ingadozását. Ez az elmélet sokáig egyeduralkodó volt. Thomas Mun, a 17. század első merkantilista írója képviseli először. Szerinte az egy országban található pénzmennyiség nagyságától függ a vásárlóerő nagysága, éspedig fordított arányban. A mennyiségi pénzelméletet tette magáévá a többi merkantilista írón kívül a két bölcselő, Locke és Hume is. Locke a pénz kettős jóságát különböztette meg, a pénz anyaga által képviselt természetes jóságot és azt, amit a piaci ár jelez. Ez utóbbi általában a kereslet és kínálat változó viszonyai szerint alakul. Így volna a pénznél is, amennyiben a pénz is áru. Azonban a pénz állandó keresletnek örvend. így a pénzérték egyedüli meghatározója a pénz mennyisége. Ugyanebben a gondolatban mozog Hume is. A quantitativ pénzelmélet magyarázza meg a merkantilizmusnak a fizetési mérleg eszméjétől átitatott gyakorlati gazdaságpolitikáját, amely elsősorban a külkereskedelemre volt beállítva. Ez a történeti tény is tanúság arra, hogy a gondolat milyen messze elágazóan és egyetemesen átfogóan irányítja az életet. Smith Ádám, a klasszikus iskola megalapítója olyan árunak nézi a pénzt, mint más cseretárgyat, az értéke tehát a kereslettől és kínálattól függ. A pénz szerinte egyenlő a nemesére mennyiségével, ennyiben a merev quantitativ elméletnél köti le magát. Viszont egy ponton áttöri az elméletet : nem annyira a pénz mennyiségéhez igazodik az értéke, hanem inkább a pénz mennyisége igazodik a pénzszükséglethez, t. i. a kereslethez és kínálathoz. Ha egy ország évi gazdasági termelése nő, nő a forgalomban levő pénzmennyiség is, éspedig értékcsökkenés nélkül. Ha pénzmennyiség növekedésének egyedüli oka az aranybányák termelésének emelkedése, a pénz értékében csökkenni fog. Smith tehát a pénz értékének hullámzását nemcsak a pénz mennyiségének oldalán, hanem az áruoldalon szereplő tényezőkben is keresi. A klasszikus iskola híres írója, Ricardo kibővíti a quantitativ elméletet az ú. n. currency-elméletté. A forgalomban levő ércpénzkészlet és bankjegyek összege adja a currency-t. Az ár nagysága függ az árutömeg és az ezt forgató pénzmennyiség arányától. Ricardo inkább a gyakorlati pénzpolitika irányában tökéletesítette az elméletet. Szerinte a teljes fedezetű bankjegy ugyanolyan elbírálás alá esik, mint az érc
