Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
316 IBRÁNYI FERENC felhasználni. Így alakult ki a pénz, vagyis az a tárgy, amelynek értékét az a körülmény adja, hogy a csereközvetítés eszköze és nem az, hogy közvetlenül akár fogyasztásra, akár termelésre fölhasználható. Korán fejlődött ki a fémpénz, illetőleg aranypénz, mert azok a tulajdonságok a fémben, illetőleg az aranyban találhatók meg legjobban, amelyek egy tárgyat a csere lebonyolítására alkalmassá tesznek. Ilyen tulajdonságok a forgalomképesség, azaz az érték és a terjedelem között fennálló fordított viszony, oszthatóság, könnyű felismerhetőség, tartósság, a föld bármely részen található anyag minőségi egyformasága stb. A fémpénz a könnyű kezelhetőség miatt az érmealakban stabilizálódott, az érmét pedig verettel látták el, hogy csere alkalmával a valódiságát és súlyát ne kelljen próbálgatni. Heller Farkas1 Knapp nyomán1 2 rámutat arra, hogy a pénz létrehozza a folyton bővülő fizetési közösséget, amennyiben mind többen használják föl csereközvetítésre ugyanazt az eszközt, azaz egyre többen helyezkednek a cserélhető tárgyak összehasonlítását illetőleg egységes alapra, közös nevezőre. A pénz a fizetési közösségen keresztül pedig átszervezi az egész gazdasági életet. A fizetési közösség u. i. létrehozza a piacot, amennyiben lehetővé teszi a cserébe való állandó és rendszeres belekapcsolódást. A fizetési közösség piacán a csere adás-vétel alakjában jelentkezik, amikor a vevő gazdasági ereje és az eladó költsége pénzben fejeződik ki. Tehát a fizetési közösségben forgó pénz elsődleges funkciója, amelyben benső tartalmát kibontja, megmutatja: 1. a csereközvetítés, 2. a csereközvetítéstől függően az értékmérés. A fizetési közösségben u. i. a csereértéket ugyanahhoz a tárgyhoz viszonyítva fejezik ki, ennek folytán a csereértékek összehasonlíthatók. Az összehasonlítás eredménye az ár, az összehasonlítás kiinduló pontja, illetőleg a számolás egysége pedig a pénz. A pénz tehát méri a tárgyak csereértékét, amennyiben az egyéni gazdaság bekapcsolódik a piacba és függ tőle. A pénz másodlagos funkciójaként a következőket szokás megjelölni : 1. A pénz a fizetés törvényes eszköze. Ezt a szerepet annyiban tölti be, amennyiben az államhatalom a pénzt a jogrendbe is bekapcsolja. 2. Az értékfelhalmozás eszköze. Miután a pénz a legkeresettebb tárgy, a gazdasági felesleg lehetőleg pénz alakjában halmozódik fel. 3. A pénz mozgékonyságot, alkalmazkodóképességet visz a gazdasági életbe, mert a csere forgalmában minden más jószágért könnyen felcserélhető. A gazdasági forgalom kibővülésével felmerült a szüksége annak, hogy pénzhelyettesítő eszközöket vezessenek be. A nemesfém-érme u. i. súlya miatt nagyobb tömegben nehezen szállítható, használat közben kopik, tehát anyagi értékében csökken, megőrzése körülményes. A pénz1 Heller, i. m. 101—103. 2 Knapp, Staatliche Theorie des Geldes, Leipzig 19182.
