Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
312 IBRÂNYI FERENC krét gazdálkodás. A hármas fokozat nemcsak alá- és fölérendeltséget jelent, hanem jelenti az egymásratámaszkodás, ok- és okozati egymásba- fogódzás kiszámíthatatlanul sok szálát és módját. Az elindulás kiindulópontja mindig a tapasztalati, hozzánk legközelebb eső konkrét valóság, tehát a jelen esetben a hierarchia legalsó foka, a gyakorlati gazdálkodás. Az ember gazdasági tevékenységében lényeges mozzanat a cél értelmi fölismerése és az eszköz szabad kiválasztása, következőleg gazdálkodás szellemi tevékenység nélkül el nem gondolható. Ahol pedig értelmi fölismeréssel és akarati elhatározással, tehát szellemi tevékenységgel találkozunk, ott megszületik a tudomány, vagyis a részlegesből és konkrétből kiemelkedő, egyetemes és szükség- szerű jellegű okok alapján való értésen fölépülő és rendszerbe foglalt ismeretre való törekvés. A gazdálkodás nyomán kel tehát a gazdaságtan tudománya. Ez utóbbi meg akar felelni arra a kérdésre, hogy mi maga a gazdálkodás, egyetemes összefüggésében és egyes részleteiben tekintve, továbbá ki akarja dolgozni azokat az elveket, azaz egyetemes érvényű és viszonylag első igazságokat, amelyek az ember tevékenységét hordozzák és irányítják közvetlenül és végső fokon, amennyiben ez gazdálkodás. Azonban a gazdálkodás egyetemesebb szempontból tekintve általában emberi tevékenység és a közösségi élet egészének egy részletfunkciója. A gazdálkodásnak ilyen szempontból való vizsgálata már nem a gazdaságtan, hanem az erkölcstan, éspedig az individuális és szociális erkölcstan feladatkörébe tartozik. Egyfelől az erkölcstudomány, másfelől a gazdaságtan és gazdálkodás eleven vonatkozásokban kölcsönösen egymásba kapcsolódnak. Az a gazdaságtan és gazdálkodás, amely a gazdasági életet az erkölcsi élet magasabb egészéből elvben, illetőleg gyakorlatban kikapcsolja és az erkölcs magasabbrendű szabályozását figyelmen kívül hagyja, a gazdasági tevékenységet kiszakítja az emberi és társadalmi élet szerves egészéből, ennek következménye pedig végelemzésben a célját és rendeltetését vesztett gazdálkodás benső megrendülése és összeomlása. Hogy azonban az erkölcstudomány egyetemes érvényű elveit közel tudja hozni a gazdasági élethez és megföllebbezhetetlen világosságát bele tudja sugároztatni annak az értelem számára oly nehezen hozzáférhető és rendkívül bonyolult funkcióiba, a roppant sok és egészen konkrét szálból összetevődő gazdálkodás egyes mozzanatait és összefüggéseit annál a fénynél kell látnia, amelyet a gazdaságtan vetít az oly nehezen megfogható és elemezhető egyszeri valóságba. Mivel a kamatvétel gyakorlatát akarjuk erkölcsi megítélés alá vonni, bennünket az erkölcstudománynak a közgazdaságtanra való utaltsága érdekel. A kamat a pénznek, vagy a tőkének gyümölcse, illetőleg járadéka. Mi az erkölcsi kategóriákat, az erkölcstan örök és változhatatlan igazságait akarjuk a pénz és a tőke fogalmára alkalmazni, mert arról akarunk ítélni, hogy a kamat, mint a pénz, illetőleg tőke
