Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
282 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Schoeps: Jüdisch-christliches Religionsgespräch. Vortrupp Verlag, Berlin. 159 old. Kötve 3 M 90. — Nagyon érdekes vallástörténeti munka, mely sok ismeretlen adatot hoz, hiszen a zsidóság és a kereszténység közti hitbeli ellentét története még nincs megírva. A zsidó vallású szerző előszavában kijelenti, hogy nem mert volna-e munkához fogni, ha nem hinné, hogy a Szentírás — úgy az ó, mint az új szövetség — valóban és igazán Isten szava. Keresztények és zsidók ugyanazt az egy Istent, a Teremtőt, a Kinyilatkoztatót, a Megváltót vallják s szemben a világgal, mely az utolsó két században ijesztő mérvben elzárkózik az Isten Igéjétől, az Egyháznak és Izraelnek közösen kell tanúságot tenniök, hogy Isten minden időkben, a látszat ellenére is, az egész világ királya marad. A zsidó-keresztény hitbeli ellentétet szerző 4 pontban formulázza. Az Egyház azt állítja, hogy: 1. a Genesis 49, 10, Izájás 53 és más szentírási helyeken jövendölt Messiás a nazarethi Jézus volt, aki Pontius Pilatus alatt keresztre feszittetett. 2. Izrael kiválasztása a Messiás keresztrefeszítése óta az Egyházra ment át, az Egyház az igaz Izrael. 3. A büntetés Jézus keresztre- feszítéseért a jeruzsálemi templom rombadölte, mint kifejezése Izrael Istentől való elvetésének, mely megátalkodottsága folytán megváltatlanul kell bolyongjon az Úr újra eljöveteléig, akkor Izrael maradványa meg fog térni Jézushoz s általa megváltást talál. 4. A zsidó törvény szent Pál tanúsága szerint az új szövetségben való hit által eltörültetett. Ezt a négy állítást a zsidók tagadják, e négy pont körül folynak a hitviták. Nagyon érdekes a X. századi vallásbölcselő Gaon Saadia Fajumi a kát. Szentháromság-tant cáfoló művének ismertetése, valamint a XVI. századi Troki Izsák szemrehányása, aki azt mondja, hogy Jézus tanítványainak kifejezetten a mózesi törvény megtartását parancsolta, de sokkal érdekesebb az újkori fordulat, így Mendelssohn Mózesnek (1729—86) az első emancipált és felvilágosodott zsidónak Lavater-rel folytatott vitája, melyben így kiált fel : mit tudom én, hogy őseim 1800 esztendővel ezelőtt Jeruzsálemben milyen igazságos vagy igazságtalan ítéleteket hoztak? Sokakat ismerek, akik velem együtt Jézus ártatlanságát s jellemének erkölcsi jóságát elismerik. Mendelssohn a zsidó vallás előnyét a keresztény felett abban találja, hogy abban nincsenek az értelmet meghaladó pozitive kötelező hittételek. (Unter allen Vorschriften und Verordnungen des mosaischen Gesetzes lautet kein einziges : Du sollst glauben, sondern alle heissen : Du sollst tun.) Minthogy az emberek mind Teremtőjüktől örök boldogságra hivatottak, egy kizárólagos vallás sem lehet az igazi, egy csak az emberiség egy részének szóló kinyilatkoztatás nem lehet egyedül üdvözítő, mert Isten jósága és bölcsesége nem engedheti, hogy az emberiség többi része kinyilatkoztatás nélkül maradjon. Még érdekesebb Steinheim Lajos (1789—1866) polémiája, aki szerint Krisztus tanítása, miként az a Márk- evangéliumból kitűnik, a tiszta zsidó kinyilatkoztatás, akit az Isten egységében, a világ semmiből való teremtésében s az ember szabadságában, míg a János-evangéliumában már a Szentháromságról beszél, melyben Jézus maga az istenség második személye, ami már pogány mystika. Nyilvánvaló, mondja
