Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
278 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN Munkaközösség biztató jele egyháztörténetünk újjászületésének. A magyar katolicizmusnak becsületbeli kötelessége, hogy támogassa mindkettőt : a Regnumot, hogy a kitűnő évkönyv megjelenését továbbra is biztosítsa, — a Munkaközösséget, hogy ifjú történészeink valóra válthassák programmjukat, sikerüljön megszólaltatniok néma levéltárainkat és megírniok a történet- tudomány mai színvonalának megfelelően Magyarország Egyháztörténetét. Géfin Gyula. Turóczi-Trosler József: Keresztény Seneca. Fejezetek a kései humanizmus európai és magyarországi történetéből. Budapest, 1937. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 53 1. A különféle görög-római bölcseleti áramlatok között egyik sem jutott oly közel a keresztény etika rendszeréhez, mint a Stoa és annak legjellemzőbb képviselője, a római Seneca. A sztoicizmus az isteni kinyilatkozás megvilágítása nélkül csupán az emberi ész természetes erejével az élet gyakorlati vonatkozásaiban örökértékíí erkölcsi igazságokat emelt ki és az emberi méltóság szerint való élet kifejlesztéséhez józan tapasztalatokon átszűrt és kipróbált szabályokat állított fel, melyeket a keresztény gondolkodás, sőt a mélyebb belső életre nevelő aszkézis is tétovázás nélkül elfogadott és alkalmazott. A kereszténység ugyanis sohasem vetette el azt, amit az emberi szellem akár a gondolkodás, akár a gyakorlati élet legváltozatosabb vonatkozásaiban alkotott, hanem inkább mély bölcseséggel magáévá tette és mint alapra ráépítette az ő természetfeletti világát. Amint magáévá tette a római jogban megnyilatkozó természeti igazságokat és bevált történeti intézményeket, úgy bőségesen felszívta vérkeringésébe az antik gondolkodásnak egészséges elemeit is. Innen magyarázható az a rendkívüli tekintély, melyben a szigorú erkölcsi elveket hirdető Seneca a klasszikus műveltségen nevelkedett egyházatyák, majd a középkori gondolkodók és aszketikai írók előtt állott. A renaissance- és a barokkor rajongó kultusszá fokozta a Seneca iránt soha meg nem szűnő tiszteletet s elfeledve a nagy bölcselőnek világnézeti és etikai tévedéseit, a szellemi hagyatékában maradt nemesveretű eszméiért és tanításaiért a «keresztény» jelzővel tüntette ki. A szerző behatóan ismerteti a XVI—XVIII. századi Seneca-kultusz fejlődésének különféle mozzanatait, melyekbe koronként szervesen bekapcsolódik a magyar szellemi és vallásos művelődés is úgy katolikus, mint protestáns részről. A kultusz középpontja nálunk a katolikus megújhodás városa, Nagyszombat, legőszintébb előmozdítói a jezsuiták. A Seneca-kultusz bizonyítja, hogy hazánk a legsúlyosabb szellemi és politikai válságok idején is bensőségesen összefüggött a nyugati keresztény műveltség haladásával. Galla Ferenc.
