Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
276 IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN nyugati megyéibe is. Ezeket a pravoszláv vlachokat hozta át az unióba Vra- tanja Simon, akit Róma márcsai püspökként állított népe élére 1611-ben. Kelényi B. Ottó «Marco d’Aviano és a barokk állammisztika» c. tanulmányában a legújabb osztrák kutatásokra támaszkodva bemutatja a szentéletű kapucinus bámulatos munkásságát : fejedelmeket, hadseregeket mozgatott, szellemi vezére volt a kereszténység nagyszerű összefogásának, amely Bécset és hazánkat a töröktől megszabadította. Hogyan volt lehetséges, hogy egy egyszerű szerzetesnek ily hatása legyen fejedelmek és népek sorsára? Kelényi a választ a keresztény állammisztikában látja, vagyis abban, hogy az államhatalom birtokosai misztikus módon bíztak Isten védelmében s ezért bizalommal fogadták a szentség jellegével bíró személyiségeket, akik mint a fejedelmek tanácsadói nyúltak bele az állam életébe. Meszlényi Antal «II. Rákóczi Ferenc felkelésének valláspolitikája és a jezsuiták» c. nagyszabású tanulmányában a Jézus-társaság Rákóczi-korabeli kiűzésének történetét tisztázza. Rámutat arra, hogy a Társaság egyes tagjai részéről is történtek hibák, sőt nagy hibák (P. Bohus 1), nagy baj volt az is, hogy az uralkodóház ellenkezése miatt nem alakulhatott meg a külön magyar rendtartomány. Mindez azonban nem indokolta a Társaság kiűzését. A szé- csényi végzés oka a protestánsok fanatikus jezsuitagyűlölete volt s a fejedelem sohasem hagyta volna jóvá a gyűlés határozatát, ha a hadainak 9/io részét kitevő protestáns többségnek és a körülötte protestáns vezetőkből alakult kamarillának akarata erre nem kényszeríti. Erdélyben nem is engedte bántani a jezsuitákat: «Ittbenn (Erdélyben) parancsolunk, mint urak... sőt, ha Isten továbbra boldogítja igaz ügyünket, odaki (Magyarországon) azokat is, akik kimentek és ha Indiáig bujdosnak is, visszahozzuk őket». Meszlényi kitűnő tanulmánya leszámol Bohus-Thaly mérgezési meséjével csakúgy, mint Horváth, Szalay és Zsilinszky téves beállításaival és a vallási fanatizmus szomorú tényeinek felsorolásával (jezsuiták felkoncolása, templomaik meggyalázása stb.) bizonyítja, mennyire nincs igaza Mályusznak, aki Szekfűvel szemben azt vitatja, hogy Rákóczi Magyarországa túlhaladt a barokk felfogáson, érvényre juttatta a toleranciát, az egyén meggyőződését méltányoló felfogást. Bonis György az 1719-ben készült Novum Tripartitumnak világi házassági jog megteremtését célzó kísérletét ismerteti és kiemeli, mily nemes szellemben igyekezett, egyház és állam jogait egyaránt tiszteletben tartva, megoldani e nehéz problémát. Schoen Arnold a törököktől emelt Tábán-dzsámiból átalakított buda- tabáni Szent Katalin-plébániatemplom történetét és művészi értékeit mutatja be a művészettörténész ízlésével és a fáradhatatlan kutató alaposságával. Ember Győző az 1760—70. évtized államtanácsának egyik legsúlyosabb egyéniségét, br. Borié Egyedet emeli ki a feledés homályából. Két kor mes- gyéjén áll e nagy államférfiú, aki még híve az «egy állam, egy vallás» eszméjének, de bölcs mérsékletével, az erőszakosság elvetésével levezeti a katolikusprotestáns feszültséget ; már febroniánus elveket vall, inspirálója Kollár
