Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
262 KÜHÁR FLÓRIS lének theologiai okait sorolja fel (Tract, in Jo. 30, 1—50, 4 ; Epist. 187, 3, 10). Krisztus feltámadt teste egy helyen van, az ő igazsága mindenütt van. Testét felvitte az égbe, fölségét nem vitte el a földről. Mint Isten, mindenütt jelen van, mint ember, csak az égben van. 3. Quod accipimus de altari, figura est; dum extra videtur panis, dum interius corpus Christi veraciter adtenditur. Vagyis az eucharistia csak jele, szimbóluma Krisztus testének. Állagi változás nem történhetik, mert : 4. Si pereat panis, perire deberent et accidentia eius, id est color, sapor et odor. — Subjectum (értsd : substantia) mutari non potest, quin id, quod in subjecto est (értsd : accidens-ek) mutetur. Ez utóbbi mondat : Aug. de immort, animae 5, 7. Ezzel akarja kimutatni az állagi változás lehetetlenségét. Műszóhasználata (subjectum — v. ö. a francia sujet ; id quod in subjecto est) ágostoni. Az «accidens» műszót ismeri. Az állagi változás tagadásából levonja a következtetést : credendum videtur panem sacerdotali benedictione facta in altari verti in substantia corporis Christi spiritaliter: ex humana natura eius in eo vere intellecta et secundum hunc optimum modun vere esse ibi praesentem. A szimbolikus elmélet többet nem tud mondani. A kenyér jele Krisztus emberségének. B. megint játszik : szóval elismeri az «in substantia(m)» változást, de valójában tagadja. Mégis, hogy a zsinati bírákat félrevezesse, hozzáteszi : Potest etiam dici, quod panis vertatur in substantiam corporis Christi secundum quendam modum et corporaliter propter gratiam divinae substantiae Christi ibi corporaliter exsistentem. Hinc de Christo dicitur : In quo habitat plenitudo divinitatis corporaliter (Coi. 2, 9). Ez a gondolatmenet : a misztérium dialektikus kiűresítése. A valós értelem metaforává, a szókép valós értelemmé változik B.-nál. 5. A továbbiakban Alberikkal és Bonfiglival való vitáját ismerteti. Mivel Alberik műve elveszett, a neki tulajdonított gondolatmenet nehezen magyarázható. Annyi világos, hogy Alberik a hangsúlyt a substantialis és reális con- versiora veti : «secundum quandam physicae rationem deberet — panis — in carnem eius transferri...» Alberik Bonfiglivel megdorgálta őt, hogy már egyszer megengedte : «panem substantialiter et realiter fieri corpus Christi». A vitapont egész világos, Alberik érvelése B. sűrített előadásában nem világos. Az állagi változást úgy magyarázza Alberik, hogy az oltáron levő kenyér és Krisztus teste az első magban (in primo grano) azonosak voltak, azonmód, ahogy Levi volt Ábrahám lágyékában és ahogy az Isten az első anyagban mindent együtt teremtett. Hogy Alberik elméjében az ágostoni «rationes seminales» forogtak, az biztos, de hogy ezt az eszmét hogyan alkalmazta az átlényegülésre, azt nem látjuk világosan. A két ellenféllel való vitát B. úgy állítja be, mintha mind a kettő meghajolna az ő érvei előtt és vele egy véleményen volna. Bonfigli B. szerint a vita során a nestorianismusba tévedt. Hogy Alberik nem adott igazat B.-nak, azt a zsinati döntés is, B.-nak a zsinat lefolyását ismertető művében Alberikra tett csípős megjegyzése is bizonyítja. Ez az irat még a döntés előtt készült. B. e ferdítésekkel a maga ügyét akarta szolgálni.
