Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Karsai Géza: Hittudomány és néprajz
HITTUDOMÁNY ÉS NÉPRAJZ 257 kultuszának, Szűz Mária és egyes szentek (pl. Szent Anna, Páduai Szent Antal, Szent Miklós stb.) tiszteletének, a szentelményeknek, a búcsújárásoknak, a tisztítótűzben szenvedő lelkek kultuszának, az egyházi év egyes napjaihoz fűződő vallásos népszokásoknak1 stb. Mindezekre természetesen nem terjeszkedhetünk ki, csak arra utalunk, hogy a katolikus munkák legnagyobb része idézve van a Schreiber György által szerkesztett «Forschungen zur Volkskunde» című sorozat és a «Volk und Volkstum» című évkönyv egyes köteteiben, a protestáns irodalom pedig részben Rumpf és Koch idézett munkáiban is megtalálható. Az 1917-től 1930-ig megjelent nemzetközi anyag (benne sok magyar mű is) megtalálható a «Volkskundliche Bibliographie» eddigi köteteiben, a megfelelő címszavak alatt. — Talán fölösleges is hangsúlyoznunk, hogy a népi vallásosság liturgikus vonatkozásait csak kellő történeti távlatból lehet megítélni. Értékes kezdeményezéseket találunk az ilyen irányú vallásos néprajzi kutatásokhoz a Maria Laach-i bencések három kiadványsorozatában : Liturgiegeschichtliche Quellen, Liturgiegeschichtliche Forschungen, Jahrbuch für Liturgiewissenschaft. Az utóbbinak hatalmas könyvészete különösen figyelemreméltó. A vallásos néprajz kutatója nem mellőzheti büntetlenül. A történeti szempont alkalmazása nemcsak a kultusz, hanem a vallásos néprajz más területein is kötelező. Ennek a követelménynek viszont csak az egyháztörténet óriási, javarészt még kiadatlan forrásanyagának felhasználásával felelhet meg a kutató. Csak ezen anyag révén lehet szemléltetni a hagyomány alapvető jelentőségét a nép vallásos életében. Bizonyos értékek minden változás, romlás ellenére is állandóak. Vannak persze szépszámmal visszafejlődések, romlások is. A felvilágosodás például a nép vallásos életének hihetetlen értékeit tette tönkre történelemellenes, racionalista és kultuszellenes áramlataival. Hasonló szerepük volt az elmúlt két évszázad forradalmainak, az anyagelvűségnek, a szabadelvüségnek és a világháborúnak is. Az ilyen nagyarányú rombolások után persze már alig lehet feltámasztani a népi vallásosság elpusztult értékeit. Inkább az új sarjakat kell ápolni. Belső egyházi áramlatok is sokat eltávolítottak a nép vallásos életéből. A tridenti zsinat egységesítő és egyszerűsítő tevékenységének, a barokk zseniális egyoldalúságának a sokoldalú gót népi vallásosság számos eleme áldozatul esett. Másrészt viszont a barokk sok újat is hozott : nálunk például újjáépítette az országot, fejlesztette a népiséget, felszínre hozta a letarolt magyar középkor minden még használható értékét. Hogy csak egy jellemző példát említsünk : a magyar szentek századok óta lankadó kultuszába a barokk öntött új életet, úgyhogy 1 Az egyházi évhez fűződő vallásos népszokások szép összefoglalása Hanns Koren, Volksbrauch im Kirchenjahr. Salzburg, 1934. Hasonló magyar munka, Bálint Sándor tollából, most van sajtó alatt. Theologia. 17
