Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)

Karsai Géza: Hittudomány és néprajz

HITTUDOMÁNY ÉS NÉPRAJZ. A szellemtudományok között napjainkban egyre jobban meg­lazulnak a büszke elkülönülés válaszfalai. A tudományok specializáló­dása, a tudományos önellátás elvének szigorú alkalmazása ugyanis végzetes egyoldalúságokra vezetett : eredetileg egységes folyamatokat, szervesen összetartozó jelenségeket oly ügyetlenül osztották szét az egyes szellemtudományok között, hogy azok teljes és éppen ezért igaz magyarázata már eleve lehetetlenné vált. Ennek köszönhető, hogy a világháború óta megint előtérbe jutott a jelenségek sokszempontú, de ugyanazon célra törő megvilágítása. A szellemtudományok szövetségre léptek, hogy «a kölcsönös megtermékenyítés, megvilágítás» jelszava alatt egymás anyagát és módszereit a sok tekintetben azonos tárgy vagy jelenség mélyebb, szervesebb felkutatásában gyümölcsöztessék. így ter­mékenyítette meg — hogy csak néhány példát említsünk — a művészet- történeti, lélektani, szociológiai, néprajzi módszer és forrásanyag fel- használása a történeti tudományok majdnem minden ágát. Az úgy­nevezett «szellemtörténet» legértékesebb vívmánya talán éppen az, hogy az eddigi specializálódás meghagyása mellett az egészlátás, a jelenségek szerves összefüggésének sokszempontú bemutatása, új és eddig nem méltányolt tudásanyag bevonása majdnem minden szaktudományban kötelező szabállyá vált. A tökéletesebb megismerés vágya és jórészben bizonyos politikai mozgalmak (fasizmus, hitlerizmus) minden más irányt letipró világ­nézete szinte hihetetlen mértékben fellendítette a minden egyedi és közösségi teljesítmény ősforrásának kikiáltott, névtelen faji és népi erők kutatását. A faj és föld, a törzsi és népi közösség mítosszá emelt szemlélete kezd már bevonulni a kizárólagosság kötelező igényével az egyes szaktudományok féltve őrzött szentélyébe. A néprajzi és faj­kutatási folyóiratok, cikkek, könyvek és gyűjtemények áradata egyre jobban emelkedik. És mindennek ellenére mégis mennyire elhagyatott, mily nagy mértékben görnyed különböző rendszerek vasigája alatt az új mítoszok hőse, a nép ! Bizonyára ezért tör fel mindenütt oly elemi erővel a vallásos érzés és virágzik a népszerűsítő, a hitbuzgalmi s a tudományos vallásos irodalom. A népi és a vallási erők oly nagyszabású áramlásának, megduzzadásának vagyunk ma tanúi, minőt csak a rene­szánsz, a barokk és a romantika korában, az ókori gondolat feltáma­dása, a katolicizmus újjászületése és a középkor felfedezése nyomán támadt nagy anyagbeözönlés idejében tapasztalhatunk.

Next

/
Thumbnails
Contents