Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. IV
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 229 ségnek itt-ott talán magasabb fokán —, amelyek népe előtt ismeretesek voltak. Alkalmazta azokat az előadói fogásokat, melyek profán írótársainál is használatban voltak. így pl. a művészi elképzelés, a mnemotechnikai szempontok értékelése, a számok jelentőségének az ókori keleti népeknél szokásos kiemelése akárhányszor arra késztette az ókori keleti írót, hogy keretekbe, skémákba foglalja mondanivalóját. Ilyen skematikus előadásmódnak egy igen jellegzetes példája éppen a hatnapi teremtéselbeszélés, melyben egészen világosan kifejezésre jutnak a felsorolt szempontok.1 Fájdalom, ez a műfaj-, stílus-, előadásmódkutatás még nagyon is kezdeti stádiumban van, pedig éppen az ószövetségi szentírásmagya- rázat nem jelentéktelen eredményeket várhat tőle.2 c) Megesik végül az ószövetségi szent íróknál igen gyakran az is, hogy már kész, szóban vagy írásban átöröklött és bizonyos formába öntött anyagot dolgoznak fel műveikben. Ez nemcsak a történeti könyvekre áll, melyeknek anyagát hiteles kútfőkből merítették szerzőik, hanem áll pl. az ószövetségi bölcseségi könyvekre is. Arra is van példa, hogy a szent szerző idegen, pogány bölcsnek mondásait dolgozta bele művébe.3 Azt hiszem — minden ellentétes véleménnyel szemben — sikerül majd reámutatnom egy-két olyan jellegzetes momentumra, amely mintha azt a feltevést igazolná, hogy a hatnapi teremtéselbeszélés szerzője egy már irodalmi formába öntött szövegalapot ismert és ezt felhasználta művének megalkotásában. Hogy ennek a szövegalapnak éppen babilóniai eredetűnek kellett-e lennie, — amint azt Gunkel, A. Jeremiás és mások gondolják — azt bizonyítani nem lehet. B) A természettudományi (kozmográfiái, kozmológiai, geogoniai, fizikai, természetrajzi stb.) ismeretek terén is korának gyermeke az ószövetségi író. Azt el nem kerülhette, hogy ne érintsen ilyeneket akkor, amikor éppen a természetnek az Istenhez való viszonyát akarta tisztázni, avagy 1 L. Theologia. 1935 (II.), 31. skk. I. 2 A. Bea : De Pentateucho. (Inst. Bibi. II. 1.) Romae, 19332. 78 sk. 1. és Biblica, 1935 (XVI). 198 skk. I. 3 Ez az eset áll fenn, pl. nagy valószínűség szerint a Példabeszédek könyvében (22, 17—23, 11), amelybe a szerző egy Amen-em-ope nevű egyiptomi bölcsnek harminc mondását illesztette több-kevesebb változtatással bele. E mondásokat publikálta : A. W. Budge, Facsimiles of Egyptian hieratic papyri in the British Museum, 2nd series, 1—14. tábla. London, 1923. A vonatkozó irodalmat lásd : J. Goettsberger : Einleitung in das Alte Testament. Freiburg i. Br., 1928. 245 1. 2. jegyzet. A történeti könyvek között is egyedül áll a Makk. II. könyvének keletkezése. Szerzője — saját bemondása szerint — egy Jason nevű hellénista zsidó öt kötetes munkájának kivonatát adja benne. (Makk. II. 2, 24.)
