Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
ERKÖLCS ÉS GAZDASÁGI ÉLET 215 az erkölcs a helyesen rendezett szükségletkielégítést, a szükséglet sürgősségével és a vásárlóképességgel arányos igénylést, beosztást, felesleges és céltalan kiadások elkerülését, józan takarékosságot követel. A magántulajdonon alapuló gazdasági rendben a javak cseréje a szabad piaci forgalom révén történik, amelyben a tömeges kereslet és kínálat természetszerűen versenyt hoz létre. Ez sem önmagában véve rossz. A verseny erkölcsileg igazolt, ha nem a minden lehető eszköz árán érvényesülő haszonszerzés szolgálatában áll, hanem helyesen értett célját, a gazdasági erők mozgósítását segíti elő a közösség megfelelő ellátásának a biztosítására. S a piacon kialakuló ár természetszerű rendeltetésénél fogva megjelöli az etikai mértéket, az «igazságos árt», azaz oly alakulást, amely kifejezésre juttatja, hogy a csere-érték a gazdasági folyamatban közreműködő tényezők eredményeként, társadalmilag áll elő. Csak e minősége biztosításával képes az áru kielégítően teljesíteni a gazdasági élet körforgó mozgásában reájutó szerepet. És a jövedelemeloszlás módjának etikai szabályát megjelöli az a tény, hogy a termelési eredményben nem a termelési tényezők mint ilyenek, hanem személyek részesednek, akiknek a részesedését elsősorban a termeléshez való személyi viszonyuk határozza meg. Csak a gazdaság természetszerinti célját, a szükségletkielégítés követelményét ébrentartó erkölcsi tudat fogja megtalálni az eloszlás igazságos arányát, mely egyszersmind a gazdasági egyensúly fenntartásának is biztosítéka. Mint e néhány példa szemlélteti, az erkölcsi szempontok érvényesítése egyáltalában nem sérti a gazdálkodás érdekeit. A gazdasági etika követelményeit nem idegen területről hozza be, hanem a gazdaság lényegi természetéből meríti és sürgetésükkel a gazdálkodás lényegi célját, az igazi gazdasági kultúrát segíti elő. S viszont, ha a gazdasági élet önmagából szolgáltatja azokat a motívumokat és követelményeket, melyek az erkölcsi magatartást meghatározzák, ebből az erkölcsi tudat számára az a nagy és felemelő igazság revelálódik, hogy a gazdálkodás sem «elátkozott» területe az emberi életnek, amely már túl van a jó és rossz határain, hanem szervesen beletartozik az erkölcsi világrend egészébe s épúgy, mint más életkör, a benne tevékenykedő s erkölcsi motívumoktól indított embert végső céljához vezeti. Ezt, a valóság metafizikai szerkezetéből természetszerűen adódó összefüggést hozzák világos tudatunkra a Quadragesimo Anno-nak az erkölcs és gazdálkodás viszonyát markánsan jellemző sorai : «Ha az erkölcsi törvénynek hűségesen engedelmeskedünk, akkor a gazdasági téren keresett külön célok — az egyéniek és a társadalmiak egyaránt — a célok egyetemes rendjébe önként is helyesen beilleszkednek s mi rajtuk keresztül, mint lépcsőfokon fölemelkedünk és elérjük minden dolgok végső célját, az Istent, aki önmagának és nekünk a legfőbb és végtelen Jó». Kecskés Pál.
