Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Kecskés Pál: Erkölcs és gazdasági élet
202 KECSKÉS PÁL De nem vezethető le a «helyes» gazdálkodás normája az ember lényegéből sem, mint azt a skolasztikusok általában tenni szokták, kik Sombart véleménye szerint, az ember végcéljából, rendeltetéséből határozzák meg az ember természetét, ami persze nem elégítheti ki a tapasztalati tudomány igényeit. A végső cél transzcendens mozzanat, mely nyilvánvaló ismeretet nem szolgáltat és éppen azért tartalmilag különbözőképen határozható meg. Különben is az értéknek a valóságból való levezetése legfeljebb azt ismerteti meg, hogy milyennek kell lenni a tárgynak, de nem ad irányítást a cselekvés mikéntjére. A «helyes» gazdaság ismeretileg nem állapítható meg, mert nincs oly ismeret, mely a végső értékeket megragadná. Az ily ismeret lehetőségére hivatkozó filozófiai megismerés személyhez kötött, kizárólag meggyőződés jellegű és épp azért viszonylagos állásfoglalás. Nem jár kedvezőbb eredménynyel Sombartnál a rendező nemzetgazdaságtan kritikája sem. Ez az irány természettudományos exaktságra törekszik, ami tudományelmé- letileg lehetetlen, mert a dolgok lényege megismerhetetlen. A metafizikai és a természettudományos törekvésekkel szemben Sombart annak belátását sürgeti, hogy a nemzetgazdaságtan tapasztalati tudomány, tárgya a tér- és időbeli valósághoz tartozik, közelebbről a kultúra egyik ága, tehát a közgazdaságtan is kultúra-tudomány s végül társadalmi feltételeinél fogva szociológiai tudomány. E tárgyi feltételeknek a megismerés részéről, Sombart szerint, csak a szellemi jelentést felfogó «megértés» felelhet meg, mely a lényegbe hatol anélkül, hogy metafizikai megismerés lenne. A természeti tünemények és a kulturális jelenségek megismerési módja közt Dilthey által tett megkülönböztetést magáévá téve, Sombart is azon a nézeten van, hogy míg a természettudományi megismerés a jelenségek külsőséges felfogásán és magyarázatán túl nem jut a lényegig, a kultúra-tudomány tárgyait, a megismerő elmével közös szerkezetű szellem alkotásait, belső lényegükben ragadja meg. Az ismereteknek a tárgy sajátossága által megkívánt irányító eszmék alapján történő rendezésével alakul ki a gazdaságtudomány rendszere, mely érvényében független a metafizikától. Ez nem zárja ki a gazdaság filozófiai vizsgálatát, de ez utóbbi nem pótolhatja a gazdaságtudományt s még kevésbé irányíthatja, mert annak értékmentesnek kell maradnia. Az értékelés kiküszöbölését kívánja elméletileg az egészen különböző síkokon mozgó lét- és értékítéletek összekeverésének inegengedhetetlensége, gyakorlatilag pedig az összevegyítésből a tudományt és az értékelés méltóságát egyaránt fenyegető veszedelem. Sombart kétségtelenül értékes szolgálatot tesz a módszer nehézségeivel küzdő közgazdaságtannak, ha a gazdasági tevékenységnek a társadalmi életbe szövődöttségét, a kulturális állapotokkal fennálló szoros kapcsolatait kidomborítja s ennek a tényállásnak megfelelő fogalom- és rendszeralkotást sürget.
