Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
nek. Ha a beteg nem javul, elmennek a varázslóhoz, aki a szellemektől igyekszik megtudni, hogy melyik családtag hallgatott el valamit. Amíg ez ki nem derül, a beteg állapota a bűnös lelkét terheli. Szumatra szigetén a betegséget a sértések következményének tartják, ezért mindenki, aki a beteget valamikor megbántotta, köteles hozzá elmenni és bűnét neki bevallani, mert ha ezt nem teszi, a beteg szelleme neki ártani fog. Tehát a gyónás itt egyben a büntetőjogi eljárást is helyettesíti. Több primitív népnél a gyónás a szerencsés szülés garanciaeszköze. Afrikában a felső-guineai négereknél az asszony, hogy biztosítsa magát a halálveszedelem ellen, meggyónja bűneit a férjének. Ha a szülés mégis halállal végzó'dik, bizonyosan nem volt őszinte a gyónás. A dél-togói négereknél pedig a házasfeleknek — ha fiút akarnak — meg kell jelenni a legfőbb isten, a föld istenének a papjánál, aki — miközben fejüket térdelve a földig hajtják — felettük imát mond. Ezt követően a férj megkérdezi a feleségét, van-e valami titka. Ha van, azt a papnak (nem a férjnek !) kell elmondania, aki egy kancsó vízzel elintézi a bűnlemosás szertartását. Ha mégsem fiú születik, a gyónás körül kell keresni a hibát. Csekélyebb értékű az a gyónás, amelyet a félelem diktál, bár ez is csak azt bizonyítja, hogy a gyónás természetes lelki szükséglet. A malakkai pyg- mäusok, akik nagyon félnek a dörgéstől, minden zivatar közeledtekor bambusznád hegyével megkarcolják a lábukat, a kiserkenő vért vizes edénybe bocsátják s a vizet — bűneikkel együtt — a világ minden tája felé a magasba szórják, közben hangosan kiabálják bűneiket. A bűntől való szabadulás szándékát mutatja az, hogy a pygmäusok hite szerint a bűnt a vérben lévő «rossz» okozza. Évezredes nyomait találjuk a primitív népeknél az olyan gyónásnak is, amelyet nem a társadalmi vagy a közjogi előírás, hanem kizárólag a bűntudat diktált. A ősmexikóiak például még Amerika felfedezése előtt rendszeresen gyóntak. A gyónó szőnyeget, fát és füstölőt vitt a varázslóhoz, aki a szőnyegre ülve az égő farakás mellől füstölés közben kérdezte ki a gyónót. A gyónást négynapi böjt követte, majd a varázsló a bűnös nyelvét tüskével átszúrta és annyi szál fonalat húzott a seben keresztül, ahány súlyos bűne volt. Enyhébb esetekben a varázsló megelégedett a fülcimpa átszúrásával is. Ezek az adatok azt igazolják, hogy az egész földkerekségen megtaláljuk a primitív népeknél a gyónás jelenségét, ami bizonyítéka annak a ténynek, hogy a gyónás — még abban az esetben is, ha a társadalmi közösség érdeke hozta is létre — nem külső kényszer útján teremtődött meg az egyes világrészekben egymástól függetlenül, hanem a bűnök bevallása természetes lelki szükséglet. Lehetséges — mondja Hoh —, hogy a primitív népek bűnfogalma és bűnérzete nem azonos a katolikus ember felfogásával és érzésével, mert hiszen sokszor technikai eszközökkel — szalmaköteg szélnek eresztésével, a bűnöket jelképező doboznak a vízbe dobásával, avagy a bűn- csomókat képviselő zsinór elégetésével s nem a bűnök kifejezett megbánásával igyekeznek a bűnöktől megszabadulni, ez azonban nem változtat a lénye12 A GYÓNÁS, MINT TÁRSADALMI ÉS KÖZJOGI AKTUS 17T Theologia.
