Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
A GYÓNÁS, MINT TÁRSADALMI ÉS KÖZJOGI AKTUS 175 A gyónás, mint társadalmi és közjogi aktus a primitív népeknél. Divatba jött a gyónás lélektani vizsgálgatása. Protestáns hittudós (Heiler1), etnológus (Pettazoni1 2 3) egyaránt témát lát a maga szempontjából a gyónás jelenségében, bár természetes, hogy nem ezek okoskodása, hanem a katolikus teológus (Hoha) fejtegetései elégítik ki a kérdés iránt érdeklődőt. De Heiler is — aki azt mondja, hogy «a fülgyónás a római Egyház találmánya, hogy uralkodhassék a lelkiismereten» — akármennyire igyekszik «tárgyilagos lenni», okoskodásával éppen nem a gyónás létjogosultsága ellen hangolja az olvasót, hanem ellenkezően, gondolatai közül kiérzik a vágy a római Egyház eme intézményének az utánzása iránt. Az etnológus Pettazoni pedig addig boncolgatja a primitív népeknél tapasztalható gyónásszerű aktust néprajzi szempontból, amíg létjogosultságát teljes mértékben beigazolja annak megállapításával, hogy a bűn terhétől való ilyetén megszabadulás az ember lelkiismeretébe természettől beoltott törvény. Más szóval : mégsem a római Egyház találta fel a gyónást, hanem a gyónás utáni vágy benne él és benne élt a primitív emberekben, még azokban is, akiknek lelkiismerete felett éppen nincs vagy nem volt módjában a római Egyháznak uralkodni . . . Pettazoni a néprajzi adatok garmadáját sorolja fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a primitív népeknél már a hitterjesztők megjelenése előtt megvolt a gyónás valamilyen formája. A legrégibb gyónási formulák látszólag nem az egyén bűntudatának a megnyilvánulásai, hanem a társadalmi közösség valamilyen közjogi aktusai. Ez könnyen megérthető, hiszen a társadalmi közösség első alakjait jóformán mindenütt a vallás teremtette meg s már a társadalmi szervezkedés legegyszerűbb fokán megjelenik, mint szabályozó és a közösség érdekeit szolgáló eszköz, az akkori fogalmak szerinti bűnök megvallása, azzal a céllal, hogy a szellemeket ezáltal kiengeszteljék s haragjukat elhárítsák. Évszázados emlékek bizonyítják, hogy például a középamerikai kaga- bák-nál nyilvános szerencsétlenségek és elemi csapások idején a törzs mindegyik tagja köteles volt titkait a törzs vénjének, a «mamá»-nak megvallani. Melville-félszigeten éhínség idején ma is törzsi kötelessége minden benszülött- nek, hogy bűnét a törzsfőnöknek megvallja. Az eszkimóknál nemcsak társadalmi, hanem valósággal államjogi aktus a gyónás. Ha valaki a tabut megsérti, nem lehet a törzs területén addig vadászatot kezdeni — mert az szerencsétlenül fog végződni —, amíg a bűnös összes vétkeit meg nem vallja. Yuka- tanban szintén fontos közjogi funkció része a gyónás : az ifjak felavatásánál a felnőtt hozzátartozóknak gyónást kell végezni, különben a felavatandó 1 Heiler: Beichte und Absolution (Hochkirche, 1935. 7/9 Heft). * Pettazoni : La confessione dei peccati (Bologna, Zanichelli, I. 1929, II. 1935). 3 Dr. Hoh : Beichte bei den Naturvölkern (Theologie und Glaube* 1937. I.).
