Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Rónay György: Monoszlói András
162 RÓNAY GYÖRGY Bőd Péter, Horányi, Pauer János, Ferenczy=Danielik, Toldy Ferenc, Zeitiger Alajos után Monoszlói életének adatait leggondosabban és mindmáig legteljesebben Kollányi Ferenc és Szinnyei gyűjtötték össze.1 Tőlük tudjuk, hogy Monoszlói 1552-ben született Nagyváradon, régi nemes családból. Iskoláit ugyanott végezte, majd a bécsi és bolognai egyetemre került. 1574-ben, még pappá szentelése előtt, kinevezték a nagyszombati iskolába tanárnak. Tíz évnél tovább munkálkodott itt s közben tanulmányi célokból több alkalommal megfordult Bécsben, amint azt ott készített jegyzetei is mutatják. Ezek ma a pozsonyi káptalani levéltárban vannak egy kivételével, ez az egy a rozsnyói káptalani levéltárba került valahogyan. 1578—1585 az esztergomi káptalannak volt tagja, 1580-tól pozsonyi kanonok és hitszónok is. 1599-ben szerémi, majd veszprémi püspök lett, Rómába is készült, de hogy valóban elment-e, nem tudjuk. 1600-ban az esztergomi érsek helyett a törökkel folytatott eredménytelen béketárgyalásokat. A következő évben meghalt. Ha fejlődését akarjuk figyelemmel kísérni és megérteni, mindenekelőtt azokkal a családi hagyományokkal kell foglalkoznunk, amelyek szellemét termékenyen befolyásolhatták. Magáról a Monoszlói-családról nem sokat tudunk. Nemessége mindenesetre kétségtelen s kétségtelen az is, hogy a hitújítás alkalmával hű maradt a katolicizmushoz, hiszen Andrásnak az esztergomi káptalan kebelében élt egy Miklós nevű nagybátyja, akinek könyvei közül is örökölte annak 1577-ben történt halálakor a tetszés szerint kiválasztottakat s akiről Kollányi említi, hogy a káptalan Nagyszombatba menekültékor annak kebeléből az első nagy- szombati plébános volt, tehát bizonyára jó szónok, mint unokaöccse is. Nógrádi főesperes, vágújhelyi prépost, szenttamási prépost volt és a szentbenedeki apátság főfelügyelője. Nyugodt élete aligha lehetett, mert 1560-ban port indított néhány ember ellen, akik megverték. Indulatos természetre következtethetünk ebből az adatból, s annál több joggal, mert unokaöccsénél is ugyanezt a lobogó temperamentumot látjuk, ami, úgy tetszik, családi jellemvonás. Nem akadályozza azonban ez azt, hogy vallásuknak öntudatos apostolai legyenek. Miklós is az lehetett, a hivatásukat komolyan vevő katolikus papok közül való, azok közül, akik anyagi érdekeiket nem érvényesítették az Egyház rovására, tudjuk ugyanis, hogy Vágújhelyen, ahol természetesen nem tartózkodott állandóan, saját költségén külön papot tartott.1 2 Pap és pozsonyi kanonok volt Miklós öccse, Gábor is, aki bátyja 1 Bőd : Magyar Athenas, 1766, 184. 1. ; Horányi : Memoria, 1776, Pars II. 660.1. ; Pauer : Az egyházi rend érdeme, 1848, 426.1. ; Ferenczy—Danielik : Magyar írók, 1856, 207. 1. ; Toldy Ferenc : A magyar nemzeti irodalom története, 1878, 48. 1. ; Zelliger : Esztergom vármegyei írók, 1888, 138.1. ; Kollányi : Esztergomi kanonokok, 1900; Szinnyei IX. 2 Kollányi : Esztergomi kanonokok, 144—45. 1.
