Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 137 a még fiatal, de már nagytekintélyű bécsi szociáletikus, Joh. Messner és a nem kevésbbé kitűnő Oswald von Nell—Breuning S. J. nevéhez fűződik. Az ő megoldásuk tekintetbe veszi a gazdasági élet adottságát és úgy látszik, jól is fogják meg a kérdést. Mausbach (Lehmkuhl hatása alatt) röviden azt mondja, hogy a pénz a modern gazdasági életben tőkévé lett, a tőke pedig gyümölcsöző. Ebből kifolyólag a pénzkölcsön nem a kölcsönadás, hanem a bérbeadás szerződésének tárgya.1 Azonban azt nem mondja meg, hogy mi a tőke, sőt amikor idevágó magyarázatokba bocsátkozik, ingadozik, illetőleg visszaesik Cathrein gondolatmenetébe. Azt még kevésbbé keresi, hogy a pénz hogyan lehetett tőkévé és mi lett a pénz csereeszköz jellegével. Megoldása azért jobb, mint Lehmkuhlé és Cathreiné, mert kevesebbet mond. Részletesebb és helyes nyomon haladó magyarázat számára helyet hagy. Messner hasonlóképen állástfoglal amellett, hogy a pénz ma tőkévé lett és a tőke nem elhasználásra való tárgy. Következőleg használatát a kamattal meg lehet fizettetni. A pénzkölcsön többé nem a kölcsönadás (mutuum), hanem a bérletszerződés kategóriájába tartozik. A kamatvétel jogosságát szociáletikailag eredeti módon világítja meg.1 2 Amit Messner mond, abban kifogásolni való nincs. Csak homályos marad az a pont, hogy hogyan lett a pénzből tőke és hogyan érvényesülhet a pénz tőke jellege akkor, amikor megmaradt nyilvánvalóan csereeszköznek is.3 Oswald von Nell-Breuning arra mutat rá, hogy a moralisták az effektiv pénzkölcsönnel bíbelődnek, amelyre vonatkozólag elvben áll a kamattilalmi elgondolás. Az effektiv pénzkölcsön azonban a mai hiteléletben alig fordul elő. A modern hitelüzlet tárgya nem a pénz, hanem gazdasági jó, gazdasági szolgáltatás, amely a mérhetőség, könyvelés szempontjából pénzösszegben van kifejezve. A hitelező nem is pénzt vár vissza, hanem hasonló gazdasági szolgáltatást, csak ha az adós a hitelezőt másképen nem tudja kielégíteni, akkor áll fenn a pénzkövetelés. A kamat nem más, mint a gazdasági szolgálat ára. A pénzkölcsön hitellé vált, amelyben a pénz nem folyik egyik helyről a másikra. A hitel kifejeződik jogok, követelések, gazdasági hatalom, vállalkozási erő, ideális és materiális javak átengedésében, a pénz csak az üzleti könyvekben szerepel. A hitelszerződés nem kölcsönadás, nem is bérletszerződés, hanem sui generis szerződés : Kapitaldienstvertrag.4 Tagadhatatlan, hogy Nell—Breuning belevilágít a modern kapitalista gazdálkodás legvelejébe, kézbeadja azokat a szálakat, amelyek 1 Jos. Mausbach, Kath. Moraltheologie, Münster, 19221, III, 175—177. 2 Messner kamatelméletére még később részletesebben visszafogok térni. 8 Joh. Messner, Die soziale Frage der Gegenwart,Tyrolia, 1934, 103—110. 4 Oswald von Nell—Breuning, Orundzüge der Börsenmoral, Freiburg in Br., 1928 ; Kredit und Zins, Stimmen der Zeit, 1925, CVIII, 173 skk.
