Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája
130 IBRÁNYI FERENC A polgári törvénykönyv címletével kapcsolatban Albertus Magnus,1 Alexander Halensis1 2 óta Biederlackig3 kísért a gondolat, hogy az állam megengedheti azt, amit az Egyház bűnnek jelent ki; hogy előmozdíthatja a közjót az, ami önmagában igazságtalan; hogy van hasznos lopás is; hogy fenntartható a duplex veritas; hogy a kamat az a felix culpa, amelyet egyik szemünkkel siratunk, a másikkal pedig felszabadulva köszöntünk. Biztos az, és az erkölcstudományban erről vita nincs, hogy ami önmagában, azaz természetjogilag igazságtalan, tehát bűnös, azt az államhatalom a közjó szempontjából sem engedheti meg és hogy a bűn benső tartalmánál fogva, tehát szükségképen nem mozdíthatja elő a közjót. Ámde a kölcsönvett pénzért a kölcsönadás természetéből kifolyólag kamatot venni önmagában és feltétlenül igazságtalan, tehát az államhatalom sem engedheti meg. A polgári törvénykönyv címlete Antonius megoldása óta úgy szerepel, mint az előbbi négy külső címletnek a polgári törvény által való összefoglalása és az említett címletekben, főleg a lucrum cessans címletében gyökerező kamatkövetelés törvényes biztosítása. A polgári törvény- könyv címletére építi föl pl. Schilling a kamatvétel jogosságát. Ebben a címletben azonban ő sem lát mást, mint a dammum emergens és lucrum cessans címleteinek törvényes szabályozását és kimondását. Tehát a lex civilis címletének magában nincs semmi értelme ; hanem annyit ér, amennyit a damnum emergens és lucrum cessans. Ezek pedig a modern kamatvételt indokolni nem tudják. Tehát a titulus legis civilis voltaképen semmit sem mond. Külön említést érdemel Albert M. Weiss kamatelmélete. Nem azért, mintha a külső címletek keretét elhagyná, hanem mert a kamatot sajátos gazdaságelméletbe állította bele és iskolát csinált. Különösen figyelmet érdemel a munkabérre vonatkozó fejtegetése,4 ezt azonban a jelen értekezés keretében ismertetni nem lehet. Weiss a kamatvételt igazolni akarja és szerinte az uzsora és kamat nem azonos (Vogelsang-gal szemben5). Az uzsora minden formájában tilos, a kamat lehet megengedett és lehet tilos. A kamat akkor van megtiltva, ha a kölcsönadásból (mutuum) folyik, ekkor ugyanis uzsora.6 A kamat megengedettségének pedig föltétele van. A pénz t. i. csereeszköz, elhasználásra való tárgy, tehát terméketlen. Ha a 1 Albertus Magnus, III. Sent., dist. 37, C, a. 13, ad 7. 2 Alexander Halensis, Summa theol., Ill, q. 66, m. 3. 3 Jos. Biederlack, Der Kapitalzins einst und jetzt, Schönere Zukunft, 1927, nov. 20, 27, dec. 4. 4 Albert M. Weiss, Gesetze für Kapitalzins und Arbeitslohn, Freiburg in Br., 1883. 5 Karl von Vogelsang, Zur Wucherfrage, Vaterland, 1877, XVIII, 101 : «Zins und Wucher sind ident». 6 Albert M. Weiss, Zins und Wucher, Darlehen und Kapital, Kapital und Arbeit, Graz, 1882, 4.
