Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Miért nem adja meg a keresztség az eredeti épséget?
8 SCHUTZ ANTAL csodák, hogy valami douce violence-szal fogják és vonják a kételkedőt, akkor miért ne lett volna lehetséges a keresztségi épség csodáját is ilyen jelleggel beiktatni az üdvrendbe? Alább megmutatom, hogy az épséget, melynek keresztségi megadásáról itt szó van, szabad a legszűkebb értelemben venni, és akkor kireked belőle a legfeltűnőbb csodajellegű mozzanat, a haláltól való mentesség. A halált az Úr Krisztus is vállalta ; az ő követői is vállalhatják. Nem vállalta azonban a rendetlen kívánságot, az egyetemes emberin tűlmenő gyarlóságokat. S nekem úgy tetszik, a mai differenciáltabb teológiai látás álláspontján épen ez a probléma : Miért nem adja meg a keresztség útján az Úr Krisztus az ő követőinek ezt az épséget (természetesen servato ordine dignitatis), mellyel ő maga rendelkezett ? S mihelyt ezt a lehetőséget a karakterologia és a mai tapasztalati pszichológia világánál mérlegeljük, nyomban kitűnik, hogy ez az épség nem is jelentene olyan kirívó és közvetítés nélkül álló csodasorozatot, mint első tekintetre látszik. Miről is van itt szó? Arról, hogy a keresztség hatásaképen a test és lélek, az alsó és felső ember harmóniába kerülne ; a test és a világias érdek meg vágy nem rugdalózna oly erőszakosan és sikeresen a lélek szellemi szempontjai és törekvései ellen, hanem nagyobb készséggel hozzájuk édesednék. Bizonyos már most, hogy épen ezen a téren az emberek között ma is igen jelentős különbségek vannak. Akad, aki alig érez meg valamit a test és halandóság gyarlóságaiból, aki betű szerint ép testben ép lelket hord. Az ilyen szerencsés harmonikus emberek már közel állnak az épségnek ahhoz a minimumához, mely mellett a keresztség hatásaként üdvrendi jelleget ölthetne. Ezen a vonalon fölkínálkozik még egy meggondolás. Csak nagyjából is szerencsés konstitúció mellett a következetes keresztény aszkézis meg tudja közelíteni ezt a minimumot, amint erre példát mutat sok szent. De ami így az aszkétikus élet folyományaként meg tud valósulni, sőt nem egyszer elég hirtelenséggel a megtérés velejárójaként vagy heroikus önlegyőzés jutalmaként jelentkezik, miért ne lehetne a keresztség szentségi gyümölcse? Nem okvetlenül kellene annak nagyobb feltűnést keltenie, mint az első keresztények a romlott rómaiak szemében, kiket annyira meglepett életük, hogy kezdtek új emberfajtáról, xpíxov yévoç-rôl beszélni. ad 5. Az utolsó szempont : A tagoknak Krisztushoz, a főhöz kell igazodni, aki szintén vállalta a szenvedékenységet, az emberi gyarlóságot és a keresztnek útját. Ennek a szempontnak méltatására az eddigi meggondolások alapján fölkínálkozik a felelet : Elég volna, és már a szó igazi értelmében épségi állapotot jelentene, ha a keresztség az épségnek azt a fajtáját — ha nem is fokát — adná meg, mellyel az Úr Krisztus rendelkezett megalázottsága állapotában. S így ez a szempont ellenérvből érvvé lesz : Ami az Úr Krisztust, a főt nem gátolta a küz
