Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Szűz Mária egyetemes kegyelemközvetítése
106 SCHÜTZ ANTAL evangéliumnak annyira szűkszavú utalásain is,1 és kulminál a Golgotán, mikor a fájdalmas anya lelkén végigszánt minden kín és egyben minden engedelmes önfeláldozó szeretet, mely szent Fiának keresztáldozatát érlelte, és amely oly megható finálét kapott a Pietá-ban. Ennek az áldozatosságnak iskolájában tanulta meg Szúz Mária szent Fiának szemével nézni és látni az emberi nyomorúságot, a bűn szörnyűségeit és a kegyelem föltétien értékét és szükségességét. Itt tágult bele lelke abba a segíteni akaró nagy szeretetbe, mely világokat tud magábaölelni és bennük minden lelki nyomorúságot és minden élni és éledni akarást és hivatottságot. Itt is kapta meg a fölavatást a természetfölötti anyaiságra. Amire üdvtörténeti helyzete és méltósága révén ontológiailag már képesítve volt, arra most pszichikailag is fölkészült. És amily biztonsággal és bensőséggel megtanulta itt meglátni, hogy az egyedüli igazi nyomorúság a bűn és az egyedüli igazi és föltétlenül szükséges segítség a kegyelem, oly határozottsággal vállalta anyai lelkülete az egyetlen lehetséges segítést : megtenni mindent, amit az igazi anya meg tud tenni, mikor gyermekeinek végveszedelméről, illetőleg üdvösségéről van szó. Ez pedig mi lehetne más, mint az egyetemes kegyelem-közvetítés vállalása? 3. És ha valakinek úgy tűnik föl, hogy az egyetemes kegyelemközvetítés gondolata nem jut elég kifejezetten szóhoz akár az istenanyaság dogmájában, akár az áldozatos lelkűiét katolikus igazságában, annak aggodalmait eloszlatja a következő meggondolás. Szent Tamás mikor a Summa 2 II 82/83-ban oly mesteri kézzel megrajzolja az imádság teológiájának alapvonalait, fölállítja azt a kinyilatkoztatás forrásaiból közvetlenül igázolható biztos tételt : A természetfölötti szeretet arra indítja a szenteket, hogy másokért imádkozzanak ; tehát az üdvözítitek imádkoznak azokért, kik rászorulnak imád- ságos segítségükre. S minél mélyebb és izzóbb az a szeretet, annál átfogóbb imádságos kérésük tárgya ; és viszont minél közelebb vannak Istenhez, annál biztosabb hatású a közbenjárásuk.1 2 Már most megint dogmatikailag biztos igazság, hogy Szűz Mária az összes teremtett személyek közül legközelebb áll Istenhez a legmélyebb és legtüzesebb szeretettel ölel át Istent és embert. Tehát elutasíthatatlan a következtetés: Az a páratlan szeretet, mely az istenanyaság tövén fakad és a krisztusi áldozatosság iskolájában nőtt nagyra, éppen Szűz Mária üdvtörténeti helyzeténél fogva annyira egyetemes, mint az Üdvözítőnek megváltó szeretete (hisz a Megváltó anyjának szeretetéről van szó), és ennek következtében felöleli az összes embereket ; és van annyira anyai, hogy az igazi szükségletre, tehát a kegyelemre irányul egész terjedelmében ; és van annyira hatásos, mint az 1 Mt. 12, 46—50 par. 2 Thom. Summa theol. 2 II 53, 11.
