Theologia - Hittudományi Folyóirat 4. (1937)
Schütz Antal: Szűz Mária egyetemes kegyelemközvetítése
104 SCHUTZ ANTAL A mi tételünk szempontjából csak arra volt szükség, hogy ennek az anyaságnak teljes tartalma kibontakozzék a hívő tudat előtt. Ismeretesek az állomásai. Lehetetlen volt a hívő eszmélésnek már mindjárt az első lépésnél meg nem látni, hogy Krisztus anyja = Isten anyja. Az efezusi zsinat ©eo-côxoç-a, ennek az első alapvető meglátásnak elkerülhetetlen ünnepélyes megerősítése, lett az egész mariológiának sarkallója. De nyomon követte a második meglátás : Ha Krisztus anyja Isten anyja, mert Krisztus Isten, akkor a megváltó Krisztusnak anyja válságunknak és a megváltási kegyelmeknek is anyja, «causa nostrae salutis». Szent Ágoston itt meglátja a másik nagy párhuzamot : Mária—Egyház; és levonja dogmatikai következményét : «Mária nyilván Krisztus tagjainak anyja ; s ezek a tagok mink vagyunk. Hisz szeretetével közreműködött abban, hogy az Egyházban hívők szülessenek, akik ama főnek tagjai»1. S ezzel már megvillan, egyelőre lappangva ugyan, az a mozzanat, melyről itt szó van : Szűz Mária anyaisága. Ezt először Origenes2 olvasta ki az Üdvözítő szavából, mellyel Szűz Máriát Szent János apostol gondjába ajánlotta és viszont : «Asszony, íme a te fiad !» Itt úgy gondolom, nem az dönt, vájjon az Üdvözítő szavában benne van-e «sensu expresso», hogy Jánosban mint típusban mindnyájunkat Mária anyai gondjába ajánlott, hanem az a jelentős tett, hogy az Üdvözítőnek ez a szava alkalmat adott az ősegyház legtudósabb emberének arra a meglátásra, hogy a ©soxôxoç-ban, a második Éva gondolatában, benne lappang Szűz Mária anyaisága, vagy mint ma szeretik mondani : szellemi anyasága. Ennek a meglátásnak lángja föllobbant Origenes nagy elméjében, hogy azután hosszú századokon keresztül megint hamu alatt parázsló tűz maradjon. Dehát ez a mariológiai kibontakozás törvénye: A hit először Máriát mindig csak szent Fiával együtt látja. De nem választja el tőle. És miután biztosította a krisztológiai alapdogmákat és otthonossá vált világukban, ezen a biztos talajon állva kezdi közelebbről szemügyre venni Mária kiválóságait, és kezdi kibetűzni rajta azt az aranyírást, melyet a krisztológiai alapdogmák verőfényéhez még nem szokott káprázó szeme még nem tudott meglátni. Origenes után Anzelm, Bernât, Albert látják meg újból Szűz Mária anyaságában az anyaiságot, azt a lelkületet és hivatást, mely felöleli az összes hívőket összes természetfölötti szükségeikkel együtt. Van ennek az anyaiságnak a Szentírásban egy olyan bizonysága, mely talán beszédesebb, mint amit Origenes az Üdvözítő szavából olvasott ki. Bizonyos t. i., hogy az Űr Krisztusnak földre-jövetele, megtestesülése és gyermeksége, az «evangélium infantiae» édes titkai tekintetében Szűz Mária az egyedüli forrás és közvetítő. Ez Szűz Mária 1 2 1 August: De s. virgin. 6, 6. 2 Origen, in Jn praef. 6.