Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Rónay György: Pázmány Péter elődei
PÁZMÁNY MAGYAR ELŐDEI 51 a Feleletből, vagy Monoszlói Apológiájából, mint az osztrák ellenreformátoroktól. «A gunyoros Mein lieber Thonner megszólítgatással egészen párhuzamos Pázmány De jó Gyarmathim-]a», de párhuzamos a nagy- szombatiak számos hasonló aposztrofálása is. Tudatlan balgaságokat emlegetnek Monoszlóiék is és erősebb kifejezéseiket ők is azzal mentik, hogy az ellenfél gorombasága kényszeríti rá őket. Kastner Pázmány vitaírásainak gyakori érvét, Luther ördögtől származását és megszállottságát ugyancsak «a gráci szemlélet erőteljes benyomásaira» vezeti vissza. Csakhogy az ördögűzés divata nem volt gráci specialitás ; ha ott fokozottabban érdeklődtek is ilyesmi iránt, foglalkoztak vele másutt is, Európaszerte ; az érv pedig korántsem csak Pázmányé, hanem Telegdié és Monoszlóié is. Bornemisza Ördögi Kísértetei szinte kihívták az ilyen irányú kritikát, s az ellenfél, Telegdi, ezúttal sem késlekedett. (Felelet.) A Néhány jeles okoknak is, melyekért nem veheti Luther Márton vallását, egyike, s az akkori olvasók számára talán legérdekesebbike az, hogy Luther és Calvin eladták magukat az ördögnek. Monoszlói Telegdi védelmében Dávid János ellen írt Apológiájának is ez egyik érve: «Luther ördöggel tanácskozott, tehát ördög tagja és tanítványa.» — Mindez természetesen nem jelenti, hogy Pázmányra nem hatott a gráci példa, csak arra akar rámutatni, hogy nem egyedül a gráci példa hatott rá, hogy volt komoly hazai hagyomány, melyben mindannak nagy részét megtalálhatta, amit Grácban hallott és hogy «a közvéleményteremtés kíméletlen, de szükségszerű módszereiért» nem kellett külföldre mennie. Kastner előadása alapján sokkal lényegesebbnek látszik a gráci évek Pázmány politikai fölfogására tett hatása ; itt megállapításai aligha szorulnak kiegészítésre. Azt azonban megjegyezhetjük, hogy a főkegyúri joggyakorlat visszásságai ellen már Telegdi tiltakozott, hirdetve, hogy «más tisztibe hágni», azaz világiaknak egyházi ügyekben intézkedni, veszedelmes és hogy a katolicizmus romlásának egyik oka az egyházi javadalmak betöltése körüli sok önkényesség (E. M. 493 és 568). Nem volt idegen Telegditől a hatalmi úton, politikai eszközökkel való térítés gondolata sem, — melyre Pázmány Stobaeus működésében láthatott példát, — mint Felelete egy szakasza mutatja. Mindenkor igyekezett, írja, Bornemisza ellen tusakodni, s ezután is «a mennybéli Istennek és e földi fejedelmeknek esedezni fogok, hogy Te ellened kinyújtsák az ő karjukat, kivonják fegyverüket, megmutassák igaz ítéletüket, haragjukat és hatalmasságukat ; büntessenek, kergessenek és üldözzenek mindaddig, amíg meg nem térsz ; ha pediglen ugyan nem akarandasz megtérni, megöljenek és kitörüljenek e földről . ..» Itt megemlíthető Forgách Ferenc is, akivel ép erőszakossága miatt többen nem értettek egyet, így Verancsics Faustus sem.1 1 Forgách Ferencre : Ackermann Kálmán : F. F. 1918. és Tóth László : Verancsics Faustus, gr. Klebesberg Tört. Int. Évk. 1933. 4*
