Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Angeli Ottó: Különféle szempontok a liturgikus mozgalom értékelésénél. II
44 ANGELI OTTÓ Huysmanst is. Ez az irányzat, jóakarata ellenére is, talán többet ártott, mint használt a liturgikus mozgalom ügyének, diszkreditálta a mozgalmat a komoly és rendszeres aszkézist sürgető egyének és irányzatok szemében. Innét magyarázható egyes aszketikus íróknál megnyilvánuló idegenkedés a liturgikus mozgalommal szemben és óvás annak túlzásaitól.1 2. De nézhetjük a liturgiát történeti szempontból is, mint egy évszázadokra terjedő hosszú fejlődés eredményét, mint rég letűnt dicső korok szellemi alkotását, melyből régi évszázadok lelke szól hozzánk. Nézhetjük, mint egy ódon templomot, melynek alapjait az emberré lett Isten Fia rakta le tizenkilenc évszázaddal ezelőtt, melyet azután az apostolok és vértanuk egyháza a katakombák mélyén tovább épített, mígnem azután a Nagy Konstantin utáni kor késő római kultúrája a karoling kor gall szellemével egyesülten felépítette annak impozáns boltíveit. Ha így tekintjük a liturgiát, vagyis az archeológusnak régiségekért lelkesedő szemével szemléljük, mindenesetre közelebb járunk a liturgia lényegéhez, mintha csak pusztán esztétikai szempontból értékeljük azt, de még mindig nem találunk a dolog mélyére. Vannak, akik a liturgikus mozgalomban nem látnak mást, mint néhány archeológusnak régieskedő különcködését, akik mindenáron vissza akarnák állítani a régi korok szokásait az egyházi életben és így a liturgiában is, tisztán csak azért, mert az régente így volt. Ez is tévedés. A liturgikus mozgalom igaz ugyan, hogy programmjába felvette több régi és ma már szokásból kiment liturgikus formának a felújítását, de korántsem azért akarja ezeket a régi formákat és szokásokat visszaállítani, mert azok régiek, hanem azért, mert teljesebbek, a liturgia lényegének és szellemének megfelelőbbek voltak. És hogy a liturgikus mozgalom nagy általánosságban tényleg a régi szokások és formák visszaállítása felé hajlik, annak legmélyebb oka az, hogy ama régi korok sokkal közelebb álltak a liturgiához, szokásaik jobban megfeleltek a liturgia szellemének. 3. Az aszketikus írók és lelkipásztorok nagy része a liturgiát és ezzel a liturgikus mozgalmat is, tisztán gyakorlati, főképen pedagógiai és lelkipásztori szempontból hajlandó értékelni. A liturgia imádságai és egyéb szövegei ugyanis rengeteg tanulságos, erkölcsnemesítő igazságot tartalmaznak, amit kitűnően fel lehet használni az igehirdetésben. Továbbá a szertartások a maguk szépségével, szemléletességével igen alkalmasak arra, hogy megfogják a hívek lelkét, belőlük megfelelő vallásos gondolatokat, érzelmeket, jó elhatározásokat váltsanak ki. Tehát meg kell ismertetni — mondják — a néppel a liturgia elrejtett erkölcsi értékeit, ki kell aknázni a liturgia lelkipásztori és pedagógiai hatását, 1 A 1. m. állítólagos túlzásaira nézve : Pinsk. Sogenannte «Übertreibungen» u. «Einseitigkeiten» in d. L. B. [L. Z. V. 195. skk. o.]
