Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
IRODALOM — LITERATUR — BULLETIN 375 Irodalom — Literatur — Bulletin. Dr. Stephanus Sipos: Enchiridion Iuris Canonici. Editio tertia. Pécs. XIV. és 1066 oldal. Haladás. 1936. Az egyházjog művelésének Pécs mindig termékeny talaja volt. Urbanetz 1814-ben megjelent «Ius Canonicum Universale» c. munkáját Szeredy Egyházjogának három kiadása követte, s jelenleg Sipos István, pécsi szemináriumi rektor szerez dicsőséget Pécsnek és az egyházjogtudománynak. Magyarország túlkicsi ahhoz, hogy az egyházjogtudomány terén magyar nyelven hatalmas munkákat produkálhasson s nagyobbik könyve megírásánál Sipos István is a latin nyelvhez folyamodott s ezzel elérte, hogy munkája előtt az egész világ megnyílt. A magyar tudós munkája a világversenyben is megállotta a helyét s ennek következménye, hogy az 1926-ban megjelent első kiadást az idei évben már a harmadik kiadás követte. Még maga a szerző sem tudta — túlzott szerénységre valló — háromsoros előszavában eltitkolni, hogy hamarabb lett szükség a harmadik kiadásra, mint remélte. Pedig a római egyházjogi kongresszus résztvevői már megállapíthatták, hogy Sipos Istvánt könyve révén még az exotikus országok képviselői is sorra üdvözölték, ami beszédes bizonyítéka annak, hogy Sipos István könyvét a világ minden sarkában tankönyvül használják, s így nem csoda, ha tíz év alatt három kiadás kellett belőle. A szerző nem írta könyve homlokára, hogy harmadik «javított és bővített» kiadás. Csak az előszóban olvashatunk róla. Meg kell állapítani, hogy a szerző új kiadásában nem új lenyomatot adott. Könyve nemcsak hogy 33 lappal bővült, hanem részletesen analizálja benne az eddig fel nem dolgozott irodalmat is, nevezetesen M. C. a. Coronata és Cocchi munkáit, továbbá az eddiginél bővebben idézi Wernz—Vidal-1 és Ojetti-1, beledolgozta könyvébe Michiels monumentális művének az általános szabályokat és a büntetőjogot tartalmazó eddig megjelent köteteit, továbbá Haring Büntetőjog-át. Megtaláljuk a harmadik kiadásban a Fontes újabban megjelent köteteire való utalásokat, teljes számmal megvannak a jogi vonatkozású konstituciók, hogy csak párat említsünk : felvette a szerző a Poenitentiaria átszervezésére vonatkozó konsti- tuciót, a keleti egyházat illető újabb rendelkezéseket, a felszentelési perekre vonatkozó új eljárást, a házasságjogban megtaláljuk a Casti connubii-t is. Magában foglalja az új kiadás 1936 május közepéig a Codex-magyarázó bizottság új döntéseit, továbbá a II. kiadás megjelenése óta kötött konkordátumokra vonatkozó utalásokat. Ugyancsak visszhangra találtak az új kiadásban az utóbbi évek irodalmában felmerült egyházjogi problémák (hogy ezek közül is egyet-kettőt említsünk : a ius és a privilegium szavak synonim- jelentése ; a jogi személyek keletkezése ; a promotor iustitiae szerepe a ius accusandi tekintetében a házassági titkos akadályok esetében ; citálja az új kiadás a büntetőszankcióval el nem látott praeceptum-ok és monitio-k büntethetősége tekintetében kifejlődött tudományos vitát stb.). Azt sem rejti véka alá a szerző, ha valahol a második kiadás óta meg
