Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
BETLEHEMES MOZGALOM MAGYARORSZÁGON 373 esel), az Űr mennybemenetelének jelenetezését s velük együtt a karácsonyi jászolyt is. Csak a szentsír és a feltámadási szertartás kapott kegyelmet, igaz, hogy ezt is megnyirbálták, «megtisztították» a — szemükben — «babonás» elemektől. A hatalom keze azonban csak a városi templomokig ért el, de nem az Alpok elrejtett, csöndes völgyeibe. Ott, főkép Tirolban, a jászolykultusz tovább élt. Nagyszerű lendületet kapott a mozgalom a jelen század elején egy egyszerű falusi plébános, Chrysostomus Mössl O. Praem. buzgólkodásából, aki 1909-ben szinte inspirációszerűleg felhívást bocsátott ki egy «Verein der Krippenfreunde» megalakítására. A gondolat gyújtott : az egyesület megalakult, «Der Krippenfreund» (Innsbruck) címen azóta is havonként megjelenő folyóiratot ad ki, amelyben rengeteg történeti és művészeti tanulmány és a jászolyok építésére vonatkozó gyakorlati útmutatás látott napvilágot. A mozgalom csakhamar átcsapott Salzburgba, de itt eleinte inkább csak az «akadémikus» körökben hódított, míg a salzburgi egyesületek — jellemzően : a salzburgi érsek egyenes kívánságára és helyeslésével — a tiroli egyesületbe olvadtak. Azóta itt is a népiélekbe eresztette gyökereit a mozgalom. A tiroli példa a bajor betlehemeseket is követésre sarkalta. A német betlehemesek mozgalma — Kartellverband-ba tömörülve — ma már a katolikus északi Németországig terjed. Münchenben nekik is folyóiratuk van : «Der deutsche Krippenfreund» címen, a rajnaiak és westfaliak pedig 1925 óta pompásan illusztrált, szépirodalmi és tudományos cikkekkel ellátott évkönyvet adnak ki «Die Weihnachtskrippe» (Kavelaer) címen. Mindezeken a területeken a szent jászolyt nemcsak magánházakban találjuk meg, de megkezdte diadalmas bevonulását a templomokba, sőt a liturgiába is. Van ebben valami az Egyház csodálatos pedagógiai érzékéből. Beereszti ezt a karácsonyhoz annyira illő, gyermekded lelkületű mozgalmat a templomba, de egyúttal a kellő korlátok közé is fogja, bölcsen tudván a múlt, szentegyházhoz nem illő kilengéseit. Ugyancsak Kreitmaier atyától ered a megállapítás, hogy a népnek a Golgota lélekrázó misztériumánál, a szentsírnál nem jut eszébe tréfálkoznia, a karácsony túláradó örömében azonban szereti a mosolyt, amely önkénytelenül is hajlamos a túlzásra, groteszkségre, mulatságosra. Innét a gyakori tréfás alakok, csoportok, jelenetek főkép az olasz, és általában a barokk jászolyoknál. Ezért fogta meg az Egyház és szentelte meg a betlehemes mozgalmat is. Hogyan? Hasonlóan ahhoz, ahogy azt a ferences atyák, akiknek betlehemes tradícióira a hazai mozgalom is fel kíván épülni, már századok óta csinálják Betlehemben. A Megváltó születésének templomában karácsony éjjelén a jeruzsálemi pátriárka pontifikálja a szentmisét. Evangélium után a diákonus leveszi a leplet a kisded Jézus alakjáról és mise után a pátriárka a születési barlangba viszi, útközben pedig megáldja vele a gyermekeket, akiket az anyák ujjongva emelnek feléje. A barlangnál a diákonus elénekli a karácsonyi evangéliumot. Amikor ezen szavakhoz ér : «és bepólyázd öt és jászolyba fekteté», megáll és ünnepélyesen elhelyezi a kisded Jézust a jászolyban.
