Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. III.
364 SZÍJÁRTÓ NÁNDOR Míg a Pécsi Misekönyv szekvenciákban oly gazdag, addig trópust csak egyetlenegyet tud felmutatni : a Gloria szövege között elhelyezett altissime kezdetű Mária-trópust. A trópus elnevezés etimologiailag a görög TfOTOfi a xpéraű szógyökkel függ össze. Jelentése : ornatura, figurata ornamenta. A nyelvi megjelölés teljesen kifejezi e rövid verses sorok célját : díszíteni, élénkíteni az ősi liturgikus szövegeket. A középkor nagyon kedvelte e költői hozzáadásokat, melyeket nemcsak a Gloria, hanem a Kyrie és Introitus szövegeihez is kapcsolt. Misszálénk egyetlen trópusának szövege : Gloria in excelsis . . . dne fili unigenite iesu christe : altissime spiritus et alme orphanorum paraclite ... domine, deus, agnus dei, filius patris primogenitus marie virginis matris qui tollis . . . deprecationem nostram ad marie gloriam qui sedes ... ... tu solus sanctus mariam sanctificans tu solus dominus mariam gubernans tu solus altissimus mariam coronans iesu christe etc. E Mária-trópus egyike volt a középkor legkedveltebb és leginkább elterjedt trópusainak, mint a Chevalier-féle repertorium is tanúsítja. Mielőtt értekezésünket befejeznők, röviden meg kell még emlékeznünk a Pécsi Misekönyv neumáiról és lekciós jeleiről. A latin neuma szó, amelynek a középkori latinságban többféle jelentése van, eredetileg a görög veOpa átvétele, melynek eredeti értelme : intés, taglejtés. A latinban a görög semlegesből nőnemű alak lett : neuma, ae. Jelentése : 1. dallamos lejtés, zenei figura ; 2. ütem ; 3. szövegnélküli dallamos forma ; 4. szűkebb értelemben a. m. hangjegy, nota musica. Mikor a P. M. neumáiról szólunk, értjük ezeken az egyházi quadrat hangjegyírást megelőző középkori kezdetleges hangjegyírást. E hangjegyek kezdetben különböző alakú jelek voltak, melyeknek írásában sem volt nagy egyöntetűség, és főkép másolás, átírás alkalmával könnyű volt azokat fölcserélni. A jeleket a fejlődés első stádiumában vonalak nélküli szövegek fölé írták ; egy későbbi fejlődési fokon megtartják még a kezdetleges jeleket, de már vonalakat is alkalmaznak. Ebből a fejlődési fokból valók misekönyvünk neumái. A neuma-írásban két főtípus különböztethető meg : a gót és latin tipus. A latin típushoz tartoznak többek között a német vagy az ú. n. metzi neumák.1 Metz volt már Chrodegang idejétől kezdve a liturgikus római éneklési mód centruma északon. Misekönyvünk neumái mind a metzi neumákra vezethetők vissza. E jelek 1 E jelek formáit (punctum, jacens, virga, flexa stb.) bő illusztrációkkal mutatja be : Wagner, Paläographie des liturgischen Gesanges. Leipzig, 1912.
