Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Bendefy László: Az ázsiai magyarok megtérése. Jeretány országa
AZ ÁZSIAI MAGYAROK MEGTÉRÉSE 351 ményes volt, arra Rubruk jelentése a legjobb bizonyíték. Mert képzelhető-e, hogy keresztény pap római szertartás szerint temessen el pogá- nyokat, még ha vérei is azok? ! Még kevésbbé tehetjük fel, hogy egy domonkos vagy ferences szerzetes, kiben még az alig pár évtizede elhalt nagy rendalapító hitének lángja lobog s fanatizmusa él, pogány sámán szerepét töltse be. Hogy a Kaspi-Kaukázusvidéki madzsarok országában magyar szerzetesek működtek, nagyon érthető, sőt természetes dolog, mivel ezeknek nem kellett küzdeniök a magyar nyelv nehézségeivel.1 Azonban ezek a szerzetesek csak a Juliánuszt követő időkben kerülhettek arra a vidékre, talán Carpini vagy Ascellinus híradásai nyomán. Még valószínűbbnek látszik, hogy — mint annyi más papot s barátot — ezeket a domonkosokat is a visszavonuló tatár seregek hurcolták magukkal. Egyes kutatók, így Gombocz is, annak a gyanújoknak adtak kifejezést, hogy az a két domonkos, akikkel Rubruk a volgamenti step- péken találkozott, esetleg Juliánusznak az a két rendtársa lehetett, akik Torgikánból (a mai Asztrakánból) «versus Ungariam sunt reversi». Bár teljességgel nem lehet megcáfolni ezt a feltevést, mégsem mondhatjuk azt valószínűnek. Abban ugyan nem látok nehézséget, hogy Rubruk 18 évvel Juliánusz útja után találkozott a két magyar baráttal. Más hittérítőkről is tudunk, akik sokkal huzamosabb ideig dolgoztak Keleten. Johanka fráter levele bizonyítja, hogy a hittérítőket a magyarok általában szívesen fogadták, sőt a tatárok sem gördítettek munkásságuk útjába akadályokat. Ha Juliánusz két rendtársa keleten maradt volna, Richardusz jegyzőkönyve valószínűleg ezt a körülményt is megemlítené, mint ahogy megemlékezik Gellért atya hősi haláláról. Mivel a jegyzőkönyv semmi ilyesféle kitételt nem tartalmaz, valószínűnek látszik, hogy Juliánusz két rendtársa szerencsésen visszaérkezett Béla országába. * * * Bíborban született Konstantinusz császár a magyarokról (akiket ő türköknek nevez) a következőket is feljegyezte : «Ezek a nyugat felé lakó türkök mind a mai napig (949—952) követeket küldenek a türköknek keleten Perzsia felé lakó népéhez, szemmeltartják őket és gyakran választ is nyernek tőlük».1 2 Amint láthatjuk, a pannóniai újhazába beköltözött magyarok és a Perzsiával, a középkorban Khovareszmi kánságnak nevezett birodalommal valóban majdnem szomszédos Mad- zsar országbeli magyarok között a szétszakadás után is jóidéig fennállott a kapcsolat, mert élt bennük a közös eredet tudata. Kétségtelen, hogy Madzsar tartomány magyarjai a 885—890 1 L. Balanyi fejtegetéseit id. m. (Kát. Szemle, 73. és 81. o.) 2 V. ö. A magy. honf. kútfői. Budapest, 1900.
