Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: Kappadókia teológiai műveltségének gyökerei
336 IVÁNKA ENDRE általános szabályt, hogy a hérezisek nem a keresztény hagyomány önálló kialakulásai, hanem a keresztény tanoknak a milieu hatása alatt történt átértelmezései. Nagy Szent Bazil egyik levelében (ep. 258) említi a Magusaioi szektáját. Tö 8è xwv Mayoocraíwv Ifrvoç... uoXó laxi nap’ yjfuv xaxà TTáaav oyeSőv xrjv ywpav StsaTiappivov mondja róluk (majdnem ugyanazokkal a szavakkal, mint Strabon, aki azt írja (733): noÀù exet t. i. Kappadókiában, tö xöv Mocywv cpOlov, ót %<xl nùpmoi xaXoOvxaO és megállapítja, hogyxö nüp rjyoövxa, ö-eóv. Az iráni vallás nak tehát még a kappadókiai egyházatyák idejében voltak hívei. Ez természetesen a kappadókiai kereszténységre is hatott. Nazianzi Szent Gergely egyik prédikációjából tudjuk (Or. 18, 5.), hogy a Hypsistarii szektája Istenként imádta xó Tv~>p xal xá Xúyya.. Ez a szellemi áramlat azonban csak később jutott nagyobb jelentőséghez. A pauliciánusok szektája, mely a VII. század folyamán kialakult, éppúgy a tipikus hérezise Kappadókiának, mint ahogy a monophysitizmus Alexan- driának, a nestorianizmus Antiochiának hagyományait fejezi ki a kereszténységen belül. Amint Alexandriában a neoplatonikus dualizmust, és Antiochiában az aristotelikus racionalizmust erőszakolták rá a keresztény tanításra, ugyanúgy egyesítették a pauliciánusok a keresztény vallást a perzsa dualizmussal. A Balkánba való depor- tációjuk folytán a pauliciánusok, akiket új lakóhelyükön bogu- mileknek neveztek, a nyugati dualista szektáknak, a Bulgari, Cathari és hasonló manichaeus hérezisek alapítói lettek. De nem ez tette Kappa- dókiát fontossá. Hogy azonban Kappadókia perzsa kultúrája lehetővé tette azt, hogy az ide átültetett görög filozófia igazán keresztény filozófiává válhasson, mert ebben a környezetben egyrészt idegen volt és így a heretikus túlzásoktól tisztán tarthatta magát, de másrészt mégis olyan kulturális talajt talált benne, hogy önálló keresztény szellemi élet tudott itt kifejlődni, — ebben áll, hogy Harnack szavaival éljünk : «die zentrale Bedeutung Cappadociens für die alte Kircliengeschichte». Ivánka Endre.
