Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ivánka Endre: Kappadókia teológiai műveltségének gyökerei
KAPPADÓKIA TEOLÓGIAI MŰVELTSÉGÉNEK GYÖKEREI 335 megnehezítette (MPG, 46, 965 A) ; az a szép völgy is, melyben Szent Bazil első kolostorát alapította, és amelyet egy Nazianzi Szent Gergelyhez intézett levélben írja le, saját birtoka volt ; azokban a nagy erdőségekben, melyek ezt a völgyet körülveszik, testvére, Naukratios, halt meg vadászat közben. Egyik tulajdonukat képező faluban emelkedett családi sírboltjuk, mely fölött a keresztény korban messziről hozott relikviák részére családi kápolnát építettek (MPG, 46, 784 B, MPG, 46, 993 C). Épp azokból a körökből indult tehát ki a kappadókiai szellemi élet a keresztény korban, akik azelőtt az iráni kultúra hordozói voltak.1 Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kappadókiai iskola valamiképpen az iráni szellemi élet örököse lenne ; itt a görög kultúra teljes recepciója történt. De hogy egy ilyen recepció egyáltalában lehetséges volt, ahhoz egy kultúrtalaj kellett; és ezt a kultúrtalajt Kappadókiában az iráni kultúra szolgáltatta. Ez magyarázza meg a kappadókiai iskola sok sajátosságát : Legelőször azt, hogy oly váratlanul lép fel egy olyan vidéken, melyen azelőtt görög szellemi élet egyáltalában nem volt. Ennek magyarázata az, hogy ez az ország, mielőtt kereszténnyé lett, nem a görög, hanem az iráni kultúrkörbe tartozott. Hogy a kappadókiai iskola úgy az arianizmussal, mint a későbbi nagy hérezisekkel szemben mindig a katolikus hit szószólója volt, az is részben onnan magyarázható meg, hogy a görög filozófia itt, ahol csak a kereszténységgel együtt honosodott meg, nem vihette bele a kereszténységbe olyan, lényegükben nem keresztény világnézeteknek a tendenciáit, melyekkel máshol régi tradíciók folytán elválaszthatatlanul össze volt kötve. Az arianizmus egy olyan országban nem jelenthetett veszélyt, melyet a fokozatos emanáció tanítása, a görög kozmoszfelfogás alapgondolata, éppen úgy nem vonzott, mint ahogy szükségszerűen csábítóan hatott minden görög emberre, aki az új keresztény vallást a megszokott metafizikai tanításaiba beleilleszteni és ezúttal racionalizálni és hellenizálni akarta. Éppen Kappadókiában, ahol nem-keresztény görög tradíció nem is létezett, valósulhatott meg legjobban a kereszténység és a görög filozófia egybeolvadása, melynek folytán csak igazán keresztény filozófiává válhatott a görög filozófia. De ha nem is a kappadókiai iskolán belül, a helyi héreziseken belül mégis érvényesült az ország iráni múltja. Itt is igazolva látjuk azt az 1 Hogy azonban a városi lakosság sem érezte magát teljesen görögnek, még a keresztény korban sem, arra bizonyítékot szolgáltat Csodatevő Szent Gergely búcsúbeszéde, melyet ő tartott, amikor Origenes iskolájából távozott. Azt mondja a beszéd bevezető szavaiban, hogy ő, mivel nem részesült rhetori- kus műveltségben, hanem azelőtt csak a latinnyelvű jogi tanulmányokat folytatta, úgy érzi, hogy ő íj-trov rtscptnccbj zà -roux! xal 'EXXïjvociv ôvtwj Sp-fov StaTOVïjaacftaL (MPG, 10, 1052A.) Annál érdekesebb ez a kijelentés, mert attól az embertől származik, aki legerősebben hozzájárult a kappadókiai keresztény szellemi élet hellenizálásához.
