Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
A KAMATKÉRDÉS ERKÖLCSTUDOMÁNYI PROBLEMATIKÁJA 313 keltett, úgyhogy XIV. Benedek pápa egy bíborosokból és hittudósokból álló bizottságot bízott meg azzal, hogy a kamatkölcsönnel foglalkozzon, elsősorban Maffei könyvével kapcsolatban. Ennek eredményeképen jelent meg 1745-ben az utolsó kamattilalmat tartalmazó, híres Vix pervenit kezdetű pápai körlevél. Az enciklika lerögzíti mindenekelőtt az uzsora fogalmát. Uzsora az a tőkén felüli nyereség, amelyet valaki a kölcsönadásból, mint ilyenből kifolyólag (ipsius ratione mutui) követel. (3 §, I.) Nem menti az uzsorát az a körülmény, hogy a kamat mérsékelt, hogy a pénzt gazdagnak adják, hogy termelésre használják föl. (3 §, II.) Mindazonáltal a kölcsönadás szerződésével kapcsolatban lehetnek olyan ú. n. külső címletek, amelyek alapján indokolt és jogos lehet a kamat- követelés. Továbbá nem lehet tagadni azt sem, hogy a pénzt a kölcsönadás szerződésétől különböző egyéb szerződések keretében is el lehet helyezni, éspedig gyümölcsözően. így akár évi járadék formájában, akár a kereskedelembe való bekapcsolódás útján a rendelkezésre bocsátott pénz fejében biztosíthat valaki magának nyereséget. (3 §, III.) Nem szabad azonban eleve föltenni, hogy minden pénzkölcsönnel kapcsolatos valamely külső címlet és sok esetben kötelezve van az ember arra, hogy ellenszolgáltatás nélküli kölcsönnel segítsen felebarátján. (3 §, V.) Itália ordináriusainak meghagyja, hogy gondjuk legyen arra, hogy mindazok, akik joghatóságuk alá tartoznak, az enciklikában foglalt tanítást képviseljék ; ha pedig valaki ellentétes tanítást hirdet, fenyítsék az apostoli rendelkezés megvetői számára kánonilag kiszabott büntetéssel. (5 §.) A körlevél nem tartalmaz döntést azt a szerződést illetőleg, amely a vitát kiváltotta, sem egyéb olyan szerződéseket illetőleg, amelyekben a tudósok különböző véleményen vannak. (6 §.) A vitás kérdésekre nézve pedig végül figyelmeztet arra, hogy a tudósok tartózkodjanak a végletektől, azaz ne tekintsenek minden pénzből származó nyereséget uzsorának, viszont ne tartsanak minden nyereséget megengedettnek, és bár a legtöbb kölcsönnél megvan a kamat jogos alapja, ne nézzék a kölcsönadás természetében gyökerező kamattilalmat haszontalan szóvitának. (8 §.)* Maffei tanítását a körlevél nem hagyta jóvá, de őt nem is ítélte el. Azért, amikor 1746-ban Rómában másodszor is kiadta művét, kiemelte mindazt, ami a körlevél tanításával megegyezik, kihagyta azokat a helyeket, amelyek az enciklikával nem voltak összhangban és könyvét a pápának ajánlotta. A körlevél az egyházi törvénykezés története szempontjából azért olyan fontos, mert, bár a 16. századtól kezdődőleg, sőt valószínűleg már jóval előbb is, az uzsorára kiszabott kánoni büntetéseket nem igen alkalmazták, ez az első pápai döntés, amely az uzsora bűnének kánoni büntetéséről hallgat. Büntetéssel csak azt fenyíti meg, aki a körlevél elveitől eltérő módon tanítaná a kamat megengedett voltát. A kilátásba helyezett büntetés 1 1 Cod. Juris Can. Fontes, I, 939—943.
