Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. II
306 IBRÁNYI FERENC jelent Dover kikötőjében. A doveri érsek, Jaenberchtus elvezette őket Mercia tartomány királyához, aki összehívta a püspököket és világi urakat. A pápa követei capitulumokat terjesztettek a zsinat elé. A zsinat elfogadta őket és a király megígérte, hogy gondoskodni fog a végrehajtásukról. Majd a pápa követei Northumberland tartományba mentek. Oswald király szívesen fogadta őket. A zsinat, amelyen Eambaldus, jorki érsek vezetése alatt résztvettek a tartomány püspökei, hasonlóképen magáévá tette a capitulumokat. A 17. capit, általános kamattilalmat tartalmaz : «usuras quoque prohibuimus».1 Két évre rá Nagy Károly, a hatalmas frank birodalom királya az aacheni zsinat elé terjesztette a már államilag érvényes 5. capitularét, amely a niceai zsinatra, Nagy Szent Leo pápa decretumaira és a 44. apóst, kánonra való hivatkozással a kamatot egyetemesen eltiltja.1 2 A 806. évi 5. frank capitulare, az ú. n. nymegeni capitulare meg is határozza, hogy mi az uzsora : «usura est, ubi amplius requiritur, quam datur».3 Nagy Károly 5. capi- tularéje a középkori kamattilalom kialakulásának az alapja. A nyugatrómai császárság megteremtésével frigyre lépett egymással az egyházi és világi hatalom, hogy kölcsönösen támogassák egymást sajátos céljaik követésében. A kölcsönös támogatás jellemzi az egyházi és világi hatalmat a kamatkérdésben is. A nyugat-római császár állásfoglalása döntő jelentőségű volt az egész civilizált Európában. A későbbi zsinatok voltaképen csak konkretizálják, körülbástyázzák ezt az egyházi és világi hatalom által az aacheni zsinaton kimondott és teljes komolysággal értelmezett egyetemes kamattilalmat. Ez a szigorúan vett kamattilalom adta meg a kezdődő középkori gazdálkodás határozott keretét, amelyben erőteljesen kialakulhatott az a gazdagon rétegezett és tagozott, szilárdan megalapozott, részeiben kiegyensúlyozott középkori gazdasági rend, amelyre a modern, technikai haladással kapcsolt, nagy fejlettségű tőke-gazdaság ráépülhetett. A 813-ban Mainzban és Reimsben megtartott zsinatok tiltják az egyháziaknak külön a kamatot.4 Az ugyancsak 813-ban Châlonsban megtartott zsinat inti a papokat, hogy kamatot ne vegyenek és másokat is erre tanítsanak.5 A 816-ban Aachenben tartott zsinat lefokozással bünteti már az egyháziakat.6 A 829,-i párizsi zsinat szentírási idézetekkel támasztja alá a kamattilalmat, valószínűleg azért, mert a tilalmi intéz1 Mansi, i. m. 12, 947. 2 «Item in eodem concilio (i. e. nicaeno) seu in decretis papae Leonis, necnon et in canonibus qui dicuntur Apostolorum, sicut in lege ipse Dominus praecepit, omnibus omnino interdictum est ad usuram aliquid dare.» Mansi, i. m. XVII B, 215. 3 Mansi, i. m. XVII B, 454, XII. 4 Mansi, i. m. XIV, 67—68, can. 10 ; 80, can. 32. 6 Mansi, i. m. XIV, 94, can. 5. 6 Mansi, i. m. XIV, 196—197, can. 40.
