Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében. I
ságszolgáltatás elégtelenségének, az etikai kiegyenlítődés hiányának megérzése indította a gyötrődő embert arra, hogy kétségeire valamiképen megnyugattó választ keressen. Az igazsághoz legközelebb Fichtner jár. A többieknek nincs igazuk abban, hogy a nagy lelki vívódásban közvetlenül a túlvilágra vetődött volna az izraelitának a tekintete. Az igazság az, hogy a tépelődő ember ősi értékei között keresgélt és fönséges isteneszméjébe való elmélyedéssel iparkodott biztos nyugvópontot keresni lelkének. A megoldási módok közül három a legismertebb : a Jób-könyvé, a Prédikátoré (Kohelet) és a Bölcseség könyvéé. I. A Jób-könyv. A Jób-könyv elavult nézetek tisztázására készült vitairat. A régi felfogást Jób barátai képviselik ; következetesen kitartanak amellett, hogy Jób azért szenved, mert bűn terheli lelkét. Ezzel a föltevéssel szemben Jób kétségbeesetten védekezik, és váltig azt hajtogatja, hogy ártatlan. Miért szenved tehát? — teszi föl a kérdést a könyv. Lélektani szempontok arra késztetik a könyv szerzőjét, hogy Jóbot szinte a pokoli kétségbeesés mélyébe taszítsa le, úgyhogy az még a születése napját is megátkozza. (3. fej.) De ezt csak azért teszi, hogy annál szembetűnőbben mutassa be a megváltó eszmének, az isteni lét mélységeinek fölemelő erejét. A gyötrő kétségek közepette egyszerre csak felvillan Jób lelkében — nem a túlvilág vigasztaló gondolata, hanem az a biztos tudat, hogy él a gô’êl-je : a megbosszúlója, és szabadítója támad a porban ('al-'aphar jakűm) és a saját testével látni fogja az Istent (mibbeszari ’ehezeh ’’eió'cth). (19, 25—26.) Majd nyomatékozza ezt a reményét a következő versben: ’aser ’aní ’eheze-lí ve‘énai rám [helyesebben: jir’ú (haplographia !)] = «magam fogom nézni, és tulajdon szemem fogja látni». A szövegroncsból, mely reánk maradt, ma már többet kiolvasni nem tudunk. A szentírásmagyarázók ma egyöntetűen tanítják, hogy a test föltámadásáról nincs itt szó. A szentatyák tanítása ehelyütt nem egyöntetű. Szent Jeromosról és Lutherról nyilvánvaló, hogy a kereszténység feltámadástanát vitték bele fordításukba.1 Nötscher jól vette észre, hogy Jóbnál a lényeg az istenlátáson van. (244. o.) Hogy ez a látás azonban testi szemmel történik-e, vagy a lélekkel, azt — szerinte — a szövegből kihámozni nem lehet. Jób kitart az etikai világrend érvényesülése mellett. Sorsa ellene mond ugyan ennek. De ha a kiegyenlítődés itt nem következik be, jönnie kell a túlvilágon. Nézetem szerint Jób idáig nem jutott el. Ha jól szemügyre vesszük a könyv felépítését és a szöveg összefüggést, reá kell jönnünk arra, amint egyesek újabban (pl. Szczygiel Jób-kommentárjában) reá is A FÖLDI BAJ AZ ÓSZÖVETSÉGI EMBER VILÁGSZEMLÉLETÉBEN 297 1 Nötscher : Auferstehungsglauben. 242. o.
