Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében. I

fel is bomlanak. A lét kérdéseinek megoldásánál az emberben nem annyira a törzsi hovatartozást, hanem az általános emberit keresik. A szolidaritás, az összefogás eszméje hanyatlóban van. A társadalom mindjobban rétegződik. Köszönhető ez jórészt a mózesi birtoktörvények egyensúlyozó ereje lanyhulásának (vö. Achab és Nábot esetét), másrészt annak, hogy a fogság óta Izrael mindinkább belekapcsolódott a világkereskedelembe. A fejlettebb gazdasági renddel együtt járó vagyoni eltolódás és a kincshalmozás, a fényűzés, a gőg, a kemény- szívűség, az igazságtalan elnyomás erős feszültségnek, kirobbanó elégedetlenségnek, keserű kifakadásoknak vált szülőanyjává.

A történeti, a prófétai és a bölcseségi könyvek egyaránt bőséges anyagot szolgáltatnak e szomorú kép vonásainak megrögzítéséhez. Igaztalan nyerészkedés, az igazság színe alatt történő jogtalan gazdagodás, vesztegetés, részrehajlás a kapukban, az igazság elcsavarása, hamis tanuzás stb. mindmegannyi súlyos társadalmi vétség, melyeknek mindenekelőtt a gyengébbek, a szegényebbek estek áldozatul még akkor is, ha ártatlanságban mosták kezüket, ajkukat megőrizték a hamis szótól és az Istennek meghozták köteles áldozataikat.

Hogy mennyi igazságtalanság tapadhatott a gazdagok kezéhez, misem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy főleg a bölcseségi irodalom a gazdagot csaknem mindig egyenlőnek veszi a gonosszal.

E vigasztalan állapotok közepette a betegség súlya is kínzóbban nyom és az elhagyatottság érzése is jobban fáj.

Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. A másik azt mutatja, hogy éppen ennek a szívtelen gazdagnak virul az élet, van jó sora a földön.

Ez a lesújtó élettapasztalat szörnyű válságba sodorta a jámbor ember lelkiismeretét és etikai érzékét. Ezen a válságon őt a régi megoldásokkal átsegíteni nem lehetett. A gyengébbeknél felütötte fejét a kétely. Nem az Isten létezésében kételkedtek : ilyet az ókori keleti világ nem ismert. Még csak az Isten igazságossága sem vált kérdésessé. Csak a bizonyosság tudata ingott meg sokak lelkében : hátha még sincs igazságszolgáltatás a világon?

A jobbak, az erősebbek azonban nekiláttak, és részint az isteneszme mélységeinek, részint pedig tartalmi gazdagságának feltárásával, rendszerint nagy lelki tusakodások árán, olyan megoldási módozatokat küzdöttek ki, melyekkel nemcsak hogy megmentették, hanem még szilárdabbá is tették az igazságszolgáltatás bizonyosságába vetett hitet.

Ez a frsoStxaiwaiç, a theodicea, az istenigazolás műve az ószövetség teológiájában.

Ha mármost végigtekintek azok sorain, akik újabban az ószövetség theodiceájának kérdésével foglalkoztak, meg kell állapítanom azt, hogy bár sok értékes gondolattal segítettek minket közelebb jutni a probléma kibogozásához, sőt itt-ott csaknem a kérdés velejére is tapintottak,

A FÖLDI BAJ AZ ÓSZÖVETSÉGI EMBER VILÁGSZEMLÉLETÉBEN 295