Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)

Iványi János: A földi baj az ószövetségi ember világszemléletében. I

A 4. parancs (Ex. 20, 12 ; Dt. 5, 16) hosszú életet ígér azoknak, aki szüleiket tisztelik. Még Sirák fiának könyvében is (tehát a Kr. e. a 2. században) ezt olvassuk (3, 6) : «Aki tiszteli atyját, hosszú életet él».

Jób szerint (2, 4) : «életért az ember mindent odaad, amije van».

Izraelnek — a többi ókori keleti néptől eltérőleg — ezzel az élettel kapcsolatban még egy vágya van : hogy hosszú életű legyen az országban. A 10 parancsolat ezt meg is Ígéri. Ez az ígéret azonban nem annyira az egyeseknek, mint inkább a nép egyetemességének szólt.

Az egyéni hosszú élet mellett, a család fennmaradása volt kívánatos minden izraelita előtt : a gyermekáldás tényleg áldásszámba ment.

De ugyanígy a gazdagság, a jólét, a jó hírnév is ama javak között foglal helyet, melyeket az Isten csak a jámborok számára tartogat.

Ez a meggyőződés annyira benne élt az izraeliták lelkében, hogy a próféták kiváló nevelői érzékkel még a messiási javakat is többnyire a földi javak képében szemléltetik.

Ám — kérdezhetjük már most joggal — ilyen földre néző, meglehetősen anyagias világszemlélet mellett hihetett-e Izrael az isteni igazságszolgáltatás érvényesülésében ? Az élet csapásai közepette megőrizhette-e lelki egyensúlyát ? Hiszen közülünk is ki ne érezné az igazságszolgáltatás kiáltó hiányát itt a földön ?

S csodálatos, azt kell mondanunk, hogy ez a probléma — legalább is jó ideig — érintetlenül hagyta az izraelita ember lelkét. Ennek magyarázata a következőkben rejlik. t

A kezdetleges gazdasági és társadalmi viszonyok között az erkölcsi kiegyenlítődés hiánya kevésbbé szökik szembe.

Társadalmi rétegződés még nincs, vagy ha van, ez még igen fejletlen állapotban van. A társadalom homogén, egyenlő jogú, egyenlő erejű, befolyású és vagyonú egyedekből tevődik össze. Tehát a társadalmi rétegek feszültségei és súrlódásai még nem észlelhetők.

Aztán meg a jámbor ember általában gondos, körültekintő ember is. A kezdetleges (nomád, őstermelő) gazdálkodási rendszerben, amilyenben a régi izraeliták is éltek, az egyéni szorgalom, becsületesség, rátermettség is jobban aratja gyümölcsét, mint a fejlettebb viszonyok között.

Ami pedig a kiegyenlítődésben hiány jelentkezett, azt két ősi, az ókori keleti népeknél általános megfontolás egészítette ki. És pedig :

1. az a hit, hogy az istenség megtorlatlanul nem hágy semmi vétséget : követtem légyen azt el tudatosan, avagy öntudatlanul. (Pl. : Zs. 19, 13; Dávid népszámlálása: Kir. 11.24, 1. skk.) Ha tehát bűnhődöm : pl. vagyont vesztettem akár elemi csapások, akár ellenséges betörés által, avagy betegség gyötör : biztos, hogy bűnt követtem el, mert büntetés csak ott van, ahol előbb bűn volt.

Jób kétségbeesetten védekezik barátainak ama vádja ellen, hogy azért sújtotta őt az Isten, mert vétkezett.

A FÖLDI BAJ AZ ÓSZÖVETSÉGI EMBER VILÁGSZEMLÉLETÉBEN 293