Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Ibrányi Ferenc: A kamatkérdés erkölcstudományi problematikája. I
226 IBRÁNYI FERENC szavai rávilágítanak a felbomló ókori kapitalizmus nyomán kelő szomorú gazdasági viszonyokra, amelyek a IV. század végén félreismerhetetlenül jelentkeztek. Szent Jeromos a Basilius által félbehagyott gondolatot folytatta. Azt írja, hogy nemcsak pénzzel lehet uzsoráskodni, hanem gabonával, borral, olajjal és más hasonló termékekkel is. Pl. ha valaki télnek idején 10 véka gabonát adott és aratáskor 15 vékát követel vissza. így magyarázza eljárását. Én egy vékát adtam, amely elvetve 10 vékát adott. Nem igazságos-e, hogy fél vékával többet kapjak vissza, amikor 9 és 14-hez az én bőkezűségemből jutott a kölcsönvevő? Vagyis Jeromosnál termelésre adott kölcsönről van szó. A nehézséget így oldja meg : az uzsorás adhatott kölcsön gabonát olyannak is, akinek van, nemcsak olyannak, akinek nincs. Ha azonban egyszer kölcsönadott, mindenesetre úgy adott, mintha a kölcsönvevőnek semmije nem lett volna, hiszen különben nem lett volna kölcsönre szüksége. Eszerint a kölcsön visszafizetésénél is úgy kell a hitelezőnek viselkednie, mint aki olyannak adott, akinek semmije sincs, akár pénzről, akár másról van szó.1 Jeromos szavaiból az tűnik ki, hogy a IV. század végén s az V. század elején merev naturálgazdálkodás volt általános, amelynek keretében a hitel fogyasztási hitel. A termelésre adott kölcsön mint kivételes eset, az általános fogyasztási hitel jellegét ölti magára és ezzel egy megítélés alá tartozik. Szent Ágoston Aranyszájú Szent Jánoshoz hasonlóan azt a védekezést utasítja vissza, amellyel a kamatszedők eljárásukat igazolni akarják. Azt mondják u. i., hogy nincs miből élniök. Amíg Aranyszájú Szent János azzal oszlatja el a nehézséget, hogy egyéb kereseti ágakra hívja fel a figyelmet, addig Szent Ágoston a kamatszedés erkölcstelen voltából indul ki. Azt mondja u. i., hogy ugyanezzel védekezhetik a rabló és varázsló is. Valamennyiünknek meg kellene akadályozni, hogy ilyenből meg lehessen élni. Abból akarnak élni, amivel megsértik azt, akiből mindnyájan élünk. Ismét mások azzal védekeznek, hogy a papok is adnak kamatra kölcsönt. Szent Ágoston azt kérdezi, vájjon az is uzsorás- kodik-e, aki a pap által beszél? Ha a pap megteszi azt, amit hirdet, te pedig nem, ő üdvözül, te meg elkárhozol. Ha a pap nem teszi meg azt a jót, amit hirdet és veled együtt teszi a rosszat, éppen úgy elkárho- zik, mint te.1 2 Másutt Szent Ágoston a 14. zsoltárra és a korinthusiakhoz írt levélre (I. Kor. 6, 10) hivatkozik.3 Szent Ágoston előtt tehát nem annyira a kamat igazságtalan volta, mint inkább a pozitív isteni törvény volt a döntő. Nagy Szent Leó tanítása azért fontos, mert később Nagy Károly capituláréja rá hivatkozik. Egy szentbeszédben «Date et dabitur vobis» 1 Comment, in Ezechielem, 6, 18. Migne, P. L., 25. 176. 2 Enarratio in ps. 126, 6. Migne, P. L., 37, 1692. 3 De baptismo contra Donatistas, 4, 9. Migne, P. L., 43, 162.
