Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szabó Vendel: Deus-Pater az őskeresztény terminológiában
DEUS-PATER AZ ŐSKERESZTÉNY TERMINOLÓGIÁBAN 19 adnumerare nolis et post Filium, Spiritum. Quid enim erit inter nos et illos, nisi differentia ista?» — adv. Prax. c. 31. A szentháromságtannal bővült keresztény istentant a kifejezési mód terminusainak megállapításában és alkalmazásában a szentírási terminológia irányította. És pedig elsősorban az evangélistáknál megörökített krisztusi szavak. Érdekes megfigyelni, hogy Krisztus, az evangéliumi szövegek tanúskodását vévén alapul, soha nem mondja magáról : Deus sum! Nem azt akarjuk állítani, hogy implicite et aequivalenter nem mondja magát Istennek. «Ego et Pater unum sumus», loan. 10. 30., «... clarifica me Pater apud temetipsum, claritate, quam habui prius, quam mundus esset, apud te», loan. 17. 5. vagy amikor jóváhagyólag tudomásul veszi Tamás hitvallását az ő istenségéről : «Dominus meus, et Deus meus», loan. 20. 28. stb., amely szövegek világosan beszélnek és utalnak Krisztus istenségére, nem is szólván az apostoli tanítás világos kitételeiről : «Et Deus erat Verbum», loan. 1. 1., «Christus... qui est super omnia Deus benedictus». Rom. 9. 5. De maga Krisztus a deus szót nem alkalmazza magára. Istenhez való viszonya jelzésére a Filius, Filius Dei kifejezést használja. Ezzel szemben annál kifejezettebben beszél az Atya istenségéről. Az evangéliumi pedagógia legjellegzetesebb példái ezek. A monotheista zsidó hallgatók lelkében él az Isten egységének tudata, aminek igazságát megerősíti Krisztus is, idézvén a zsidók által jól ismert szöveget : «Audi Israel, Dominus Deus tuus, Dominus unus est». Deut. 6. 4. Mare. 12. 29. Ugyancsak tudja, hogy a szentkönyvek nyomán a zsidók előtt nem ismeretlen a Jahvenak mint atyának fogalma : «... numquid non ipse est pater tuus?...» Deut. 32. 6. Ezeket alapul vévén Krisztus, emberileg szólva, mintegy féltő gondossággal nyúl az egyistenhit tartalmi telítéséhez a személyi háromsággal kapcsolatban. A közismert ószövetségi kifejezést használja fel az újszövetségi alapdogma hirdetésének előkészítésére. Amit a zsidó istenfogalom a Jahve szóhoz fűzött, azt elsősorban az Atyára alkalmazza, akinek mint Istennek és mint atyának hirdetése a messiási tanítás főcélját képezi : «Pater ... ut cognoscant te, solum Deum verum ...» loan. 17. 1—3. és akihez mint deus-pater-hoz küldetése befejeztével vissza fog térni : «Ascendo ad Patrem meum et Patrem vestrum, Deum meum et Deum vestrum». loan. 20. 17. Ő az, «.. . quem vos dicitis, quia Deus vester est». loan. 8. 54. Hogy a «Filius» és a «Spiritus Patris» miként birtokolják az istenséget és miért alkalmazható rájuk is a deus kifejezés, arról Krisztus nem beszél, mindennek közelebbi megjelölése a Szentlélek irányítása alatt álló apostoli igehirdetés, majd pedig ennek örököse, az egyházi magisterium feladatai közé tartozott. Az apostoli tanítás a tankifejlés menetében továbbra is ragaszkodik a krisztusi kifejezéshez. Az apostoli levelek tele vannak a 5-eôç 2*
