Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Szijártó Nándor: Egy középkori misekönyvünk. II.
HOMILETIKA 177 efordította a neves klosterneuburgi liturgistának, Parsch Piusnak «Liturgikus szentbeszédek» c. könyvét. Még csak az első kötet jelent meg (I. rész : Advent és Karácsony. 1936. Kiadja a Szociális Missziótársulat. Bpest. 168 1.), de már ennek értékes tartalma is biztosíték arra, hogy e sorozat felhasználásával felélénkülhet a liturgikus szentbeszédek eléggé elhanyagolt területe. Az ifjúsági exhortdciós-irodalom mindeddig elég sovány volt és alig termelt értékesebb anyagot. Újabban többen is vállalkoztak ennek a hiánynak pótlására. Különösen megérdemli figyelmünket Pfliegler M. kétkötetes gyűjteménye: «An junge Menschen» (I. Teil: Advent bis Pfingsten. 157 1. II. Teil : Die Sonntage nach Pfingsten. 1491. Verlag A. Pustet. Salzburg. 1934.). A szerző ifjúsági lelkipásztori gyakorlatából született beszédek magukon viselik a való élet színeit és alkalmasak megértetni az ifjúsággal, mint lehet az egyházi évvel együttélve a misztikus Krisztus életéhez fűzni saját életüket. Az örök evangéliumi igazságok eleven kapcsolása a fiatalok életéhez : ebben áll a kötetek sajátos értéke. Míg Pfliegler exhortációi inkább a nagy diákoknak, sőt egyetemistáknak valók, addig Haibach F. reichenbergi gimn. hittanár könyve : «Neue Exhorten für Haupt- (Bürger-) und Mittelschulen» (214 1. Tyrolia-Verlag. Innsbruck. 1935.) már a középiskolásoknak készült. Nagy változatossággal választott témáit ügyesen élénkíti apró történetekkel, hogy minél inkább biztosítsa fiatal hallgatóinak figyelmét. Ugyancsak inkább a nagy diákokhoz, sőt akadémikusokhoz szól Herget 0. bécsi hittanár «Heiliger Idealismus»-a (160 1. Tyrolia-Verlag. Innsbruck. 1935.). A könyv 50 beszéde részben alkalmi tárgyú, részben liturgikus beszéd az egyházi év fontosabb időszakaira, azonkívül néhány beszéd a Szűz Mária- és Jézus Szíve hónapokra. A művészet és irodalom teréről vett bőséges példái különösen figyelmet keltőek. Kis gyermekeknek készült Krajewski F. könyve : «Christus bei den Kindern» (158 1. Herder. Freiburg i. Br. 1934.). A szerző értékes előszóban fejti ki a jó gyermek-prédikáció sajátságait, amiket aztán igyekszik saját beszédeiben valóra is váltani. Jól tudja, mennyire megfogja a történet a gyermeki figyelmet s ezért a hirdetendő hit- vagy erkölcsi tétel homiletikai megalapozásához lehetőleg megfelelő biblikus történetet keres ki. Főértéke a gyermeki léleknek és mozgató erőinek jó ismerete ; ezért akarja épen «a győzedelmes Krisztust» hozni közel a tettvágytól fűtött fiatal lelkekhez. Kiváltképen a szentmisét szeretné megszerettetni a gyermeki lélekkel Burger T. exhortációs könyve : «Neue Kinderpredigten» (180 1. Regensburg. Fr. Pustet. 1934.); míg viszont Kleber E. kapucinus atya a «Samenkörnlein fürs Jugendreich der Gotteskinder»-jében (228 1. Landau-Queichheim, Pfalz, St. Josef-Verlag) az Ószövetség fiatal szereplő hőseinek bemutatása közben az ébredező irigység, a fékezetlen szenvedély, a barátság, imádság stb. kérdéseinek tárgyalásával neveli hallgatóit. Tóth Tihamér. Theologia. 12
