Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
A HATNAPI TEREMTÉSTÖRTÉNET 147 tovább szőtte ezt a gondolatot, mígnem eljutott az isteni szó megszemélyesítéséig.1 2. A hatnapi teremtés elbeszélés mint az emberi történet elindítója és képe. Az ószövetségnek egyik legsajátosabb értéke az a félreismerhetetlen tendencia, mellyel kerek világnézet kialakítására tör. Az emberi történés két végpontja : a hatnapi teremtéselbeszélés resit-je (Móz. I. 1, 1) és a próféták 'ahar\t-ja (Móz. 1. 49, 1 ; Íz. 2, 2 ; 46, 10 ; Jer. 23, 20 ; 30, 24 ; 48, 47 ; 49, 39 ; Ez. 38, 16 ; Óz. 3, 5 ; Mik. 4, 1 ; Dán. 10, 14. stb.) nemcsak nyelvtanilag vannak egymás képére és hasonlatosságára alkotva,1 2 hanem történetbölcseletileg is korrelativ fogalmak. (Vö. íz. 46, 9 skk.) Mindkettőt : a kezdet-et és a vég-et az Isten tartja kezében. Ő az, aki a két végpont között kifeszíti az események tarka-barka szőnyegét : az emberi történés változatos menetét, mely nem vak véletlen esetek sorozata többé, nem szeszélyes játéka titokzatos erőknek, mágikus hatalmaknak, nem a céltalanba való bizonytalan révedezés. Az egyes események nem a kaleidoszkópnak rendszertelenül egymásra hányt kövecseinek szervetlen tömege, nem rendetlen halomba öntött, hanem fonálra, az isteneszme fonalára fűzött gyöngyszemek. Az egyes események mögött a bölcs Isten áll, aki kezében tartja, irányítja és a beteljesülés felé vezeti a világmindenség egész alkotmányát. Nem véletlen az, hogy Izraelnek jóval a görögök3 előtt már történetírása volt.4 Bábéinak, Assurnak, Egyiptomnak, Föniciának magas műveltsége mellett sem volt ereje ahhoz, hogy egységes szempont alá fogja az emberi történés egyes mozzanatait, éppen isteneszméjének fönt vázolt tökéletlensége miatt. A rendező elvet náluk a világ adja meg, nem a fölötte álló bölcs Isten. Az égről leolvasott körforgás szab minden történésnek irányt és célt. Ezért a keleti gondolkodást ugyanannak a dolognak örökös visszatérése determinálja. Csak természetes, hogy ez a felfogás az egyetlen 1 P. F. Ceuppens: De Hexaemeron: Romae. 1931. 16. o. — Eichrodt: Theol. II. 38. o. 2 Nöldeke: Göttingische gelehrte Anzeigen. 1884. 1019. o. O. Procksch: Die Genesis. Leipzig-Erlangen. 1924.2-3 441. o. 3 A görögök is csak akkor döbbentek reá az események összefüggésére, s ennek következtében csak akkor gondolhattak történetírásra, miután Platon és a stoikusok kifejlesztették náluk az erkölcsi világrendről szóló tanítást. (V. ö. Kornis Gyula: Történetfilozófia. Budapest. 1924. 146. o.) 4 Igen figyelemre méltók az ókori történetírás nagymesterének, Ed. Meyemek Izrael történetírásáról mondott szavai : Es ist etwas erstaunliches dass eine derartige Geschichtsliteratur damals in Israel möglich gewesen ist. Sie steht weit über den trockenen offiziellen Annalen der Babylonier, Assyrer, Ägypter, über den märchenhaften Geschichten der ägyptischen Volksliteratur. ... Sie ist wirklich echte Geschichte, sie wurzelt im lebendigen Interesse an den wirklichen Ereignissen, die sie aufzufassen und festzuhalten hat.» (Die Israeliten und ihre Nachbarstämme. Halle, 1906. 486. o.) 10*
