Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
146 IVÁNYI JÁNOS a kultuszelőírások. Ezért vezeti be a mózesi törvény az egyes intézkedéseket az Isten elrendelő szavával. Az Istentől való minden képesség, erőkifejlés a nagy kozmoszban. így mindenekelőtt a vis generativa az állatnál és az embernél, mely szent csodálattal töltötte el az egyszerű ember lelkét és amely szerinte az Isten kifejezett áldó (= teremtő) erejéből fakadt. (Móz. I. 1, 22. 28.)1 Az Isten mindenoksága alól nem vonhatja ki magát semmi sem a világon, még a rossz sem,1 2 melyet az ókori keleti ember konkrét formában tudott elképzelni. Ez is arra mutat, hogy nem a természetnek és csodálatos berendezettségének a szemlélete vezette reá erre az isteneszmére az ószövetségi embert. Azzal, hogy a világon tapasztalható diszharmóniát is az Istentől eredezteti, csak azt árulja el, hogy máshonnan szerzett, felülről kapott isteneszméjét kérlelhetetlen vaskövetkezetességgel gondolta végig.3 Csak természetes, hogy egy ilyen Isten nem tűr maga mellett más teremtőt. (Vő. íz. 41, 4 ; 42, 8 ; 44, 24 stb.)4 * De nem is lomha tömeg, vak ösztönösség, mint Bábel ősi istenei, hanem a személyi és személyi jelleg minden tulajdonságának és képességének birtokában lévő magasabbrendű lény. Ahol ő működik, alkot, teremt, ott nincs gyengeség és gyámoltalanság, céltalan játék és gyerekes szeszély, hanem van céltudatosság és tervszerűség, bölcs előrelátás és a teremtett lényekről való önzetlen gondoskodás. A megnyílt szívű szemlélő észreveszi ezt és csodálattal borul le az isteni bölcseség nagy- szerűsége előtt.6 Ez az Isten az egész világot átfogó mérhetetlen erő, nem szeszélyes, hanem ön- és céltudatos akarat. Korlátái nincsenek. Az akaratnak egy megnyilvánulása elégséges ahhoz, hogy új lét szülessen. [íz. 55, 11 ; Zs. 33 (32), 6 ; 104 (103), 30 ; 148, 5 stb.] Az ószövetség igen finom érzékkel a «mondotta (wajjőmer) az Isten, hogy legyen», a «parancsolta» (siwvvá), avagy egyszerűen a «szó» (dabar) kifejezéssel jelöli ezt az akaratnyilvánítást.6 Ezzel nemcsak azt akarja jelezni, hogy az Isten fáradság és gátlás nélkül, teljes könnyűséggel teremtett, hanem a Biblia nyelvén azt is, hogy az Isten teljes szellemi és személyi mivoltában, tehát bölcseséggel teremtett. A szó a «conceptio sapientiae»,7 a bölcseség fogantatása. A későbbi teológia 1 A bővebb magyarázatot 1. alább ! 2 Am. 3, 6; íz. 41, 43; 45, 7; 54, 16; Sir. 3, 38; 7, 14. 3V. ö. Eichrodt: Theol. II. 53. o. 4 A na'aszeh = alkossunk (t. i. embert) kifejezés nehézséget nem támaszthat. Magyarázatát 1. alább ! 6 A bölcseségi könyvektől eltekintve 1. főleg íz. 28, 27 skk ; Zs. 8; 19(18) ; 29 (28) ; 104 (103). 6 Móz. I. 1,3. skk. és előbbi helyek. 7 Summa theol. P. I. Qu. 47. A. 1. in corp.
