Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
142 IVÁNYI JÁNOS Ha mi szentségről hallunk, erkölcsi tökéletességre gondolunk. Az Ószövetség nyelvén azonban az Isten szentsége nem etikai, hanem ontológiai fogalom, és jelenti azt a feneketlen, természetes eszközökkel át nem hidalható szakadékot, mely az Isten, a végtelen lét és a világ, a véges lét között mélyül. Jelenti az Isten megközelíthetetlen és semmivel össze nem hasonlítható fönségét.1 Hogy az Isten semmiféle más lénnyel össze nem mérhető, fönségében és erejében fölülmúl mindent, csodát művel és ezért félelemmel és rettegéssel lehet csak feléje közelíteni, ősi szövegek nem tudják eléggé nyomósán hangsúlyozni. És a legértékesebb ránk nézve az, hogy az Istennek ezt a különvalóságát, megközelíthetetlenségét és elérhetetlen felsőbbrendűségét következetesen a szentség (tthp) szóval fejezik ki. Mózes diadaléneke ezt zengi Jahvéról : Kicsoda olyan mint te az erősek (istenek?) között, Jahve? Kicsoda olyan mint te : fenséges szentségben (vagy szentség által : ne’dar bakkodes ; Pes. : szentségében). Félelmetes dicső tetteiben, csodát művelő. (Móz. II. 15, 11.) Úgyszintén minden ellenkező vélekedéssel szemben [v. ö. pl. A. Schulz- Die Bücher Sámuel. I. Hb. (Münster i. W. 1919) 27. o.] nyilvánvaló, hogy Hanna éneke ugyanezt a gondolatot ismétli : Nincsen szent (kados), olyan mint Jahve ! Nincsen szikla (= erősség, hatalmasság) olyan, mint a mi Istenünk ! (Sám. I. 2, 2.) Már a Hetvenes fordítás gyengíti ezt az őserős gondolatot azzal, hogy a gondolatpárhuzam második tagjában a «szikla» (sûr) helyett : úgy látszik szaddik-ot olvasott, mert 5ixaioç-t fordít, és ezzel a «szentség» fogalmát ehelyütt az etikai értelmezés irányába igyekszik elhajlítani. Eme szentírási helyeknek helyesen értelmezett «szentsége» nemcsak azt mondja, hogy az Isten más mint a világ, hanem azt is, hogy végtelen magasságban áll, a látható és láthatatlan teremtett világ fölött. Éppen ezért a világgal nem azonosítható, a világ fejlődésébe bele nem szorítható. Ő a korlátlan hatalmas és korlátlan erejű Úr, kihez semmiféle véges lét önerejéből hozzá nem férhet, aki azonban föltétlenül és szabadon rendelkezik mindennel, ami rajta kívül van.1 2 * 1 «Divina natura vocatur sancta i. e. seiuncta ab omnibus aliis et incomparabilis.» (G. Ch. Storr : Doctrinae christ, pars theor. 30. §.) 2 Említésre méltónak tartom ehelyütt a panbabilonizmus két lelkes apostolának e kérdésben újabban kimondott ítéletét. A. Jeremias ezt mondja : «Die Erhabenheit der biblischen Erzählung über jede heidnische und insbesondere über die babylonische (aláhúzás éntó'lem !) Kosmogonie und ihr religiöser Wert liegt in den folgenden Punkten : 1. In der Sicherheit, mit der hier Gott gesagt wird . . . Der Gott, der in 1 Mos 1 Himmel und Erde schaff, steht erhaben seinem Werke gegenüber . .. (D. A. T.4 74. o.) H. Gunkel: Das Stück (t. i. Móz. I. 1.) ist der klassische Ausdruck des
