Theologia - Hittudományi Folyóirat 3. (1936)
Iványi János: A hatnapi teremtéstörténet. III
140 IVÁNYI JÁNOS vele a Nun-vizekben, helye sem volt, hol állnia lehetett. Ekkor elhatározta az isten, hogy más lényeket is teremt. Megtermékenyítette önmagát, majd kiköpte magából Su istent és Tefnet istennőt, akik az eget hordozták. Su és Tefnet aztán Keb-et és Nut-ot nemzették, a földistent és az ég istennőjét. Keb és Nut gyermekei lettek: Osiris és Seth, majd Isis és Nephitis; ezek után aztán sok ivadékuk lett a földön.1 Ismerünk Egyiptomból egy kozmogónikus képet is, melyen Su isten Nut és Keb (Szeb?) alakja közé furakodik és Nut-ot fölemeli a földről. Nut-ból lesz az ég, Keb-bői a föld. Su a levegőég.1 2 A föníciaiak tanítása szerint egy iszapszerű, ösztönös, sötét ős- kaosz határtalan tömegéből a pneuma (lélek) öleléséből lettek az első öntudatlan lények, az ősi istenségek.3 Ez az eredet szabja aztán meg a sémi politeizmus ősi isteneinek tökéletlen természetét is. Ezek az istenek mérhetetlen tömegek ugyan, akárcsak a látható világ, és lomha megmozdulásuk a keletiek elképzelése szerint a xoapoç kialakulására vezetett, tehát mérhetetlen erő is feszült bennük, mindazonáltal: a) mivoltukat az érzéki világ korlátái szorítják, és ezek áttörhetetlenek számunkra. Az édes részegítő italtól elkábulnak ; megmámorosodnak az italozástól és megtelnek testükben. (Enuma élis, III. tábla. 135. sk. sor.) Állati mohósággal rontanak a lakomára,... mint a legyek gyülekeznek az áldozat köré. (Gilgames- éposz. XI. tábla. 160. skk. sor.) Ugyancsak a Gilgames-époszban (VI. tábla, 42. skk. sor.) olvassuk, hogy Istar ledérségét leplezetlenül szemére hányja az istennőnek a hős. b) Világalkotói és világkormányzói működésüket az öntudatlanság, az ösztönösség és a tervszerűtlenség, akárhányszor a tanácstalanság és a tehetetlenség jellegezi. A sötét őskaosz lomha megmozdulásában még a nyomát sem látjuk a tudatosságnak, az értelmes és célirányos működésnek. Ami lesz és ami történik, egy ősi világösztön öntudatlan megmozdulásából születik. Vakon nekiered útjának anélkül, hogy tisztában volna céljával. Marduk-ot az ösztönös bosszú ingerli harcra Tiámat ellen ; amikor aztán megöli, testéből kialakítja az eget és a földet. — Az istenek lázadásának vezére, Kingu isten szintén a megtorlásnak esik áldozatul. Véréből lesz az ember. (Enuma élis. VI. t. 1—26. sor.) — Az Adapa-mítoszban (B-töredék ; 29. sk. sor)4 Ea istenség akaratlanul is rossz tanácsot ad Adapá-nak : az élet eledelét a halál eledelének mondja és az élet vízét a halál vízének. — A Gilgames-éposz vízözön részletében (XI. t. 14. és 183. sor.) a katasztrófa okaként az istenek szeszélye szerepel. Egy ilyen gyermekes játékot békítő közbelépéssel 1 A. Erman: Die aegyptische Religion. 109.2 32. skk. o. — Jirku: Altor. Kom. 20. o. V. ö. Theologia. II. k. 1. f. 36. o. 2 A. Jeremias: Das A. T.2 25. sk. o. 3 Eusebius: Praep. Evang. 1, 10; 4. V. Ö. Theologia. II. k. 1. f. 37. o. 4 Knudtzon: Die El-Amarna-Tafeln. I. (Vorderas. Bibi. II. 1.2.) 964. sk.o.
