Theologia - Hittudományi Folyóirat 2. (1935)
Oetter György: Az Actio Catholica szelleme
AZ ACTIO CATHOLICA SZELLEME 61 Az egyházi rend szentsége a diakonátusban közli a papi Charakter kezdő fokát. Tehát a diakónus áll legközelebb méltóság és kötelezettség tekintetében a világi apostolokhoz. A dogmatikai megállapítás szerint a diakónus a szentelésben nem kap olyan lelki hatalmat, mely több volna a hívő káltalános hatalmánál. Ha nincsen több hatalma a diakónusnak, mint a világi apostolnak, ha teendőik köre ugyanaz, akkor csak abban van közöttük különbség, ami a kötelezettséget szüli. Ez a diakónusnál a kezdő fokon álló papi jegy, a világi apostolnál a bérmálás szentségi jegye. Ezért mondhatjuk, hogy a diákonus hivatalánál fogva, mintegy ex iustitia köteles azt végezni, amire a bérmálási jegy a világi apostolt ex charitate kötelezi. A kötelezettségek szemügyre vétele igazolja állításunk helyességét. A diákonusokra volt bízva az asztalszolgálat, az oltár szolgálata és — kisegítésképen — az igehirdetés is. A diakónus mintegy az Egyház tornácában sürgölődik és intézi az Egyháznak a világgal érintkező ügyeit és így készíti elő az evangélium útját, Krisztus országának terjedését. Mindezt élethivatásként teszi, egészen ennek él. Ugyanez a feladatköre a világi apostolnak is, de mindezt nem élethivatásként teszi, hanem mint életpályájának, munkakörének velejáróját. Ott, ahová a társadalmi életben az isteni akarat állította, ott kell teljesítenie a világi apostolságból folyó kötelezettségét. A Szentírás az asztal szolgálatán érti a szegénygondozás ügyét és más — az Egyházra vonatkozó — anyagi jellegű teendőket. Az anyagi vonatkozású ügyeket a szükségleteknek megfelelően és a lelkek természetfölötti érdekeinek sérelme nélkül jól vezetni a legnehezebb és ma különösen aktuális és szükséges feladatok közé tartozik. Ez a munkakör hivatott megoldani az Egyház anyagi szükségleteinek egyre komolyabbá váló gondját s ebben a tekintetben az adakozási készség élesztőse igen sürgős teendő. (Szociális szakosztály.) Az ú. n. vegyes ügyek, mint pl. az iskolaügy, az egyházközségek ügye, bizonyos vonatkozásokban az egyházpolitika, mely az Egyház mellett a világi hatalmat is érinti, szintén a világi apostolok teendője. (Kulturális szakosztály.) Ez a munkakör igen sok alkalmat ad arra, hogy a világi apostol tanúja legyen az Úr Krisztusnak. Az ősegyház diakónusai a prédikálásban is segítették az apostolokat s ennek a munkatérnek modern alakja a sajtóapostolkodás. (Sajtószakosztály.) Mindezeken felül és talán legelsősorban az öntudatos, gyakorlati hitélet az, amely részben a példaadás, részben az imádság erejével építi Krisztus misztikus testét. Hogy a példaadás apostolsága mennyire szükséges Krisztus titokzatos testének életében, az Krisztus szavaiból nyilvánvaló : «Úgy világosodjék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben vagyon». (Mt 5, 16.) Szent Péter apostol szerint választott nemzetség, királyi papság vagyunk, «hogy hirdessük annak erényeit, aki sötétségből hívott minket az ő csodálatos világosságára ..., hogy a jócselekedetekből megismervén minket, dicsőítsék Istent mások is. (I. Pét. 2, 9. 12.) Az imádkozó Egyháznak szüksége van a hívek imájára (Eph. 6, 18—19 ; II. Thess. 3, 1 ; Col. 4, 3—4; I. Tim. 2, 1—4) s az A. C.-nak (hitbuzgalmi szakosztály) e téren soha el nem fogyó munkatere kínálkozik. Betetőzője
